A kérdés
Tisztelt Válaszadó! CPTSD-ben szenvedek a gyerekkori érzelmi elhanyagolás, sorozatos traumák miatt (apám alkoholista volt, belehalt,anyám eközben szintén alkoholista lett, bár ma már nem iszik). 11 éves koromban kezdődött az egész, depressziós lettem és tele vagyok érzelmi sebhelyekkel. A családom és a barátaim sem támogatott vagy segített, engem okoltak az állapotomért "ha ilyen negatívan viselkedsz, senki nem fog szeretni", "á, hagyjátok, semmi baja, csak megint hülye", "te nem is akarsz vidám lenni", stb. 20 évesen jutottam először orvoshoz, két hónapja pszichológushoz. Most derült ki, hogy a depresszió csak tünet. Mentális fájdalom-rohamaim vannak, nem tudom, hogyan enyhítsem: sírás, elhagyatottság, mintha valami belülről zabálna fel, csak az önsebzés "segít", mert egyedül vagyok, nincs senkim, aki tudna segíteni. A pszichológussal csak havonta egyszer tudok találkozni, mert nincs pénzem magánterápiára. Mit tegyek? Mit tehetek? Félek, túl nagy lesz a fájdalom és nagy baj lesz.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves 20 éves! A kora gyermekkori ártalmak bizony mély nyomokat hagynak a személyiségben. Nem Önben van a hiba! Amikor gyermek volt, Ön nem volt képes alakítani a sorsát és végkép nem volt képes megvédeni magát. Ha már így alakult saját magának kell gondoskodnia Önmagáról és megadnia azt amit a szüleitől nem kapott meg. Gondoljon arra, hogy saját magát kell megerősítenie. Ne hallgasson a kritikus, a helyzetét nem ismerő hangokra! Ha talált már olyan szakembert, aki jártas a korai bántalmazások terápiájában, akkor tartson ki mellette. Érdeklődjön van-e a környezetében ambuláns pszichoterápiás ellátás, melyet a társadalombiztosítás terhére igénybe vehet. Lehetséges hogy segítő szervezetek . egyesületek is nyújtanak ilyen lehetőséget az Ön környezetében. Vészhelyzetben hívja az SOS Telefonos Lelkisegély Szogálatot. .A lelki egyensúlya helyreállítható! Ne adja fel! Sok sikert! Szabó Anna klinikai szakpszichológus