A kérdés
A paromat 2016 elejen ismertem meg. Hamar teherbe estem, anelkul, hogy megfelelokeppen ismertem volna, megis ugy dontottunk, hogy vegigcsinaljuk, egyutt. Elkoltoztunk, elkezdtuk epiteni a kozos jovonket, vartunk a kisfiunk szuletesere, aki 2016 novembereben jott a vilagra. Sajnos a mezes hetek nem tartottak sokaig. A beteges feltekenykedesek, heves vitak, rettegesben valo eles mar a terhessegem soran napi szintuve valt. Nem tudtam szabadulni tole, szeretetbol, sajnalatbol, elhittem hogy o ezt akaratan kivul teszi, mas kultura, mas ertekrend, probaltam alkalmazkodni. A vegere sem telefont, sem kozossegi portalokat, internetet egyaltalan nem hasznaltam, nem mozdultam ki a szobambol, a kisfiamon es a paromon kivul nem volt kapcsolatom a kulvilaggal. Szakitottunk, 3honapig kulon eltunk, de visszakoltozott a fia miatt. Nem alkotunk egy part, megis szorongok, a verbalis bantalmazasok elofordulnak mai napig. O nem akar lemondani a fiarol, megoldasra van szuksegem, hol kerhetek segitseget?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Kérdező! Leveléből nyíltan nem derül ki, hogy ez a más kultúra más értékrend azt fedi-e hogy iszlám származású férje van, vagy pedig egy európai származású férj tartja ennyire az uralma alatt? Önnek lenne hova, például a szüleihez költöznie? Családon belüli erőszakkal foglalkozó szervezetek vannak. Például a NANE , vagy az Eszter Alapítvány. Leveléből nem derül ki, hogy jelenleg hol élnek? Ha Pesten élnek akkor vannak bántalmazott anyákat befogadó szervezetek , családi átmeneti otthonok. Ha jól értem nem is házasodtak össze. Próbálta már megbeszélni a párjával, hogyha külön költöznek az nem jelenti azt, hogy nem jöhet át akár naponta egyszer egy órára meglátogatni a fiát? Ez nem lenne elfogadható megoldás? Becsülöm a kitartását küzdjön azért , hogy rettegés nélkül élhessen a fiával. Üdvözlettel: Boros Dóra
