A kérdés
Tisztelt Dr. Nő/ Úr! A kérdésem a következő lenne. Én jelenleg várandós anyuka vagyok és az élettársam, gyakran viccelődik azzal, hogy ha lány lesz és megnő akkor "apa kicsi játszó szere lesz" mind ez szexuális értelemben értendő. És ő mind ezt viccelődve szokta mondani. Pár alkalommal előfordult, hogy viccelődött ezzel , aztán rászóltam , hogy ha nem hagyja abba el fogom hagyni. Azóta ezek a viccelődések megszűntek. Még ami miatt aggódom , hogy nagyon gyakori alkalmakkor szeretné, szinte mindig, ha apa- lánya szerep játékozunk az intim együtt létek alatt. Van e komolyabb aggódni valóm a jövőben ez miatt? Válaszát előre is köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Emese! Nem irigylem, hogy ilyen kérdések gyötrik és nagyon bátor, hogy szembe mer ezekkel nézni! Bevallom, nagyon nehéz helyzetben vagyok. Óriási felelősség látatlanban nyilatkozni bármit is egy emberről, akit sosem láttunk, akivel sosem beszéltünk, egy helyzetről, aminek mi magunk nem voltunk részesei. Mindezen fenntartások mellett, a leírása alapján én aggasztónak találom a dolgot. Egy olyan életszakaszban, ahol Önök szülővé válnak és felelősek lesznek egy gyermek sorsáért, fizikai és érzelmi fejlődéséért, furcsa, hogy a párja olyan szexuális szerepjátékot talál izgatónak, ahol ő a szülő, a gyermek pedig szexuális partner, hiszen ez éppen szembemegy azzal a szereppel, amit őneki most fel kellene vennie. Azt feltételezem, hogy a gyermekvárás során az incesztus tabuja aktiválódik a szerepjátékos helyzetekben is egészséges esetben (sokaknál ehhez a terhesség sem szükséges). A "viccelődés" a majdani "kicsi játszószerrel" viszont már túl van a jóízlés határán, ilyesmivel egy apuka nem viccelhet, mert így nem merünk benne apaként megbízni - amennyiben valóban egyértelműen szexuális töltettel hangzik ez el. De fontos lenne tudni, hogy a párja mit gondol ezekről a dolgokról, az apaságról, a szexualitás helyéről ebben a megváltozott helyzetben. Talán érdemes lenne párterápia keretében tisztázni ezeket a témákat, mégpedig minél hamarabb, hátha eloszolhatnak a kételyek. Tisztelettel: Fehér Anita klinikai szakpszichológus