A kérdés
Igen, áldozat voltam! - több, mint 2évbe, amíg ezt tudatosan ki mertem mondani magamnak. Már 3 éve, hgy egyetemről hazafele egy igencsak forgalmas utcán követett egy 30as éveiben járó férfi és 3 utcasarok után leállított. Addig számomra a követés annyit jelentett: áldozat elöl, követő mögötte, de akkor megtanultam, hogy ez fordítva is érvényes. Már az elején észrevettem, sejtettem is, hogy követ, de nem hittem annyira a megérzéseimben. Félperc után leállított, elállta az utam, faggatni kezdett, rólam érdeklődött. Minden kapcsán hazúdtam neki. Nem esett bajom, de nagyon megviselt! Nem voltam pszichológusnál, habár mindig tudtam, szükségem van rá! 3év után is megvisel a történtek emléke, ami nagyon részletesen megmaradt a fejemben, sokszor meglátom az emberekben a követőt és egyfajta félelem van bennem.. félek, hogy követnek, hogy valakinek mindig az áldozata vagyok... Mit tegyek? Mit tehetek?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Izabella! Érzem a leveléből, hogy azóta is fél és valóban nincs túl a történteken. Bár a levele rövidsége miatt nehéz pontosan átlátni, hogy mi is történt, a lényeg az, hogy Ön szeretne segítséget kapni ezzel kapcsolatban. Mindenképpen javasolnám, hogy konzultáljon pszichológussal - sőt, azt javaslom, klinikai szakpszichológust keressen fel (pl. szakrendelő intézetekben, kórházi ambulanciákon, magánrendelésen) és ha ő szükségesnek látja, akkor pszichiátert is keressen fel. Ne szenvedjen tovább, bátran lépjen, hogy könnyebb legyen az élete! Üdvözlettel: Fehér Anita klinikai szakpszichológus