A kérdés
Üdvözlöm! 10 éve kezelnek borderline-nal,húszas éveim végén járó nő vagyok.Pár év pszichoterápia után elküldött a terapeutám,mert nem tartottam a kereteket és vagdostam.Azóta "magamat kezeltem", de a brutalitásom önmagam felé csak fokozódott.Fél év pszichoterápia után most az új pszichológusom is elküld,mert életveszélyes dolgokat művelek,s ő ezt nem akarja végignézni,azt mondta.Sok módszert tanítottak,technikákat:de annyira hajt,h ártani akarok magamnak.Több intenzív osztályos kezelés,múltkor is majdnem halálos kimenetelű volt az önmérgezésem.Nem tudok leállni,ugyanakkor borzalmasan kínlódom ettől az állapottól! Rengeteget gondolok az öngyilkosságra,h vége legyen,már összegyűjtögettem a megfelelő szereket,"csak" beadni kéne.Úgy érzem képtelen vagyok kontrollálni magam,kértem,h állítsanak meg valahogy,de azt mondták ezt nekem kell akarnom.Én akarom,de a kényszer és öngyűlölet brutálisan erős,h kínozzam magam! Vannak olyanok,akik menthetetlenek? Annyira fáj a lelkem!:,( Anonim lányA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Levélíró! A kétésgbeesése valóban átjön a leveléből. Viszont azt is biztosan lehet érzékelni, hogy szeretne élni, csak szenvedni nem! Hiszen épp ezért kiált segítségért! Hiányzik az az erő, amivel beindíthatná az "élet-élvezetét": arra figyelni ami körülveszi Önt. Gondolok a környezetre, természetre, szép jelenségekre, szép gesztusokra... Sorolhatnám. Milyen életet szeretne élni? Mert az biztos, hogy nem olyat mint a jelenlegi. Mi az, ami ennyire fáj? És miből gondolja, hogy Ön menthetetlen? Mit tudna tenni azért, hogy ne az öngyűlölet vezérelje tetteit? Dolgozik-e? Mi az, ami élvezhető lenne a részére, és nem a befeléfordulását, hanem a kifelé figyelést segíthetné? Sokan vannak akik támogatnák Önt, és támogatják is. A pszichológusai is. Mégsem tartja a kereteket. Miért? Kit csap be ezzel, magát, vagy a többieket? Látja, képzeletben beszélgetek Önnel. Nem tudom mi megy át, és hogyan reagál minderre. Biztos vagyok benne, hogy érdemes lenne felkeresnie a pszichológusát, kezelőorvostát és folytatni a munkát, mert csak azzal tud az élete minőségén változtatni. Úgy lesz az élet élvezhető. Üdvözlettel, Jeges C. Eleonóra