A kérdés
Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz,hogy véleményezze az alábbi helyzetemet,illetve segítsen eldönteni,hogy terápiára van szükségem,avagy még a normális kategóriába sorolható a reakcióm bizonyos dolgokra...mindjárt elmagyarázom!A páromal 4 éve vagyunk együtt,ebből 2,5 éve élünk közös háztartásban.24éves vagyok.Az anyósom megszállottan imádja/imádta a fiát,ebből sok konfliktusunk adódott.A fejébe vette,hogy én tönkretettem az ő tökéletes családját(amiben mellesleg egy dolog tökéletes,a képmutatás),és elveszem tőle a kisfiát(aki mellesleg 31éves).Elkezdtek engem hírbe hozni,hogy elüldözzenek a fiacskájuk mellől.Nem sikerült,mert a párom kitartott mellettem,habár az elején azt hittem,hogy nem így lesz.A lényeg az,hogy évek óta nem beszéltem az anyósommal,és nem is szeretnék!Csakhogy a helyzet megváltozott és vettünk egy közös házat a párommal,és nem mondhatom neki,hogy az ő családja nem jöhet ide.De én nem bírom elviselni még azt sem ha ő odamegy hozzájuk.Tiszta idegbeteg leszek már a gondolattól is,hogy odamegy.Ebből sok konfliktusunk van.Próbáltam megváltozni,de nem bírok.Próbáltam másképp nézni a helyzetet,tisztában vagyok vele,hogy mégis csak a szülei.De nekem nagyon fájnak azok a dolgok amit velem tetttek,de azt még elviselném....ám azt nem bírom elfelejteni, hogy a párommal mit műveltek évekig,és ő ezek ellenére is jópofizik nekik!Biztos,hogy én is megbocsátanék a saját szüleimnek...ezt is tudom!De mégsem bírom leküzdeni magamban ezt a hatalmas ellenszenvet ami az évek alatt kialakult!Ha csak róluk beszélek,elkezdek remegni,a kézfejem jéghideg lesz,izzadok,de nagyon és nem tudok mit tenni!A helyzet az ,hogy szerintem nekik lenne szükségük kezelésre,de gondoltam mégis megkérdezem egy hozzáértő ember véleményét a dolgokról.Engem zavar,hogy nem tudok túllépni ezen,pedig tudom a miértjét.Kérem mondja el a véleményét a helyzetről,hogy reálisan tudjam látni a dolgokat!Mit tegyek????Köszönettel:ErikaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Erika! Érthető, hogy az, hogy valaki a párja családjából nem fogadja el/be Önt, ellenérzéseket vált ki Önből. A következőket lenne érdemes átgondolnia: - Mi zavarja egészen pontosan? (több dolgot is találhat, csak az legyen minél konkrétabb) - Zavarja-e valami a társa viselkedésében, hozzáállásában mind anyjához, mind Önhöz, mind a kettőjük közt levő konfliktus terén? - Mit tud tenni azért, hogy Önmagát minél távolabb tarthassa azoktól, akikkel nem szeretne kapcsolatot? - Ebben a párja mennyire támogató, együttműködő? - Emlékezteti-e valakinek a viselkedésére az anyósa viselkedése? - Emlékezteti-e valakire a párja helyzetben tanúsított viselkedése? - Mit szeretne Ön, mit szeretne a párja, lehet-e olyan megoldást találni, ami mindkettejüknek megfelelő (nem kompromisszumot, hanem konszenzust)? Ön anyósán nem tud segíteni, nem tud változtatni, és ez nem is feladata. Ön önmagának tud segíteni, hogy könnyebben élje meg ezt a helyzetet, és ez lehetséges is. Érdemes lenne elgondolkodnia valamilyen eszközön, amivel könnyíthet Önmagán, segíthet saját magának megérteni és ezáltal kezelhetőbbé tenni a dolgot. Lehet a megélt stresszt azonnal is csökkenteni pl sporttal, relaxációval, vagy valamilyen hobbitevékenységgel, ami maximálisan leköti. Illetve hosszabb távú megoldásra több módszer is eszembe jut: pszichodráma (ez csoportos jellegű, a Magyar Pszichodráma Egyesület honlapján tud tájékozódni); egyéni munka (ez esetben én is szívesen állok rendelkezésére). A legjobbakat kívánom!