A kérdés
Az unokám augusztusban volt 5 éves. Kiscsoportos kora óta jár óvodába. Az idén szeptembertől már nagycsoportos, észrevettük hogy otthon és az óvónők szerit az oviban pihenő idő alatt nem alszik, hanem a kukacával játszik,és ez már rendszeres.Nagyon aggódom, hiszen szeretetben neveljük.Van egy 3 éves fiú kistestvére, de nem teszünk kivételt egyikkel sem.Próbálom lefoglalni őket különféle programokkal,hátha elfelejti,de sajnos eddig nem jártam sikerrel. Mit tegyünk hogy ezt a szokását abba hagyja. Segítő válaszát előre is köszönöm.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Sipőcz Gyuláné! A jelenség ugyanannyira lehet normális, mint jelzőértékű. Önmagába kapaszkodásnak hívjuk és alapvetően nem jelez problémát, ha nem uralkodik el a gyerek életén, nem okoz ún. funkcióromlást az élet különböző területein. A következőket érdemes végiggondolni ilyen esetben: - mi jelent pontosan az, hogy "a kukacával játszik", mit csinál pontosan, mi történik, zajlik olyankor - csinálja-e máshol is és hol - jellemző-e helyzetre, helyre, ahol történik - mióta csinálja - történt-e valamilyen változás az elmúlt fél évben (bármi) - lehet-e fizikai oka (viszketés, irritáció, fájdalom) Mivel nem derül ki ezekre a válasz a leveléből, információ híján csak általánosságban tudok a továbbiakban írni: Semmiképpen nem javaslom, hogy ilyenkor megszidják vagy megszégyenítsék. Ha Önöket zavarja, akkor mondják el neki nyíltan, nyugodt hangon, hogy Önöket ez zavarja, zavarba hozhatja ezzel Önöket és másokat és ezért kérik, hogy ne tegye. Nem érdemes hosszasan beszélni erről és fontos a feszültségmentes, bizalmas légkör, kapcsolat. Gyakran unalomból vagy önmegnyugtatásként történik, ilyen esetben vagy érdekessé érdemes tenni neki a helyzetet, vagy ha nem zavaró, akkor egyszerűen csak hagyják. Magától eltűnik. Jellemzően alvás, fáradtság és/vagy feszültséggel, kihívással járó helyzetekben jöhet még elő, és ha nem ölt túl nagy mértéket, ilyenkor ez természetes válasz ezekre. Még kisiskolás korban is normális lehet a megjelenése. Ha esetleg szorongások vagy egyéb más lelki okok miatt van, akkor vagy nem fog elmúlni magától, és/vagy más tünet is jelentkezik, ill. legfőképpen (és ez a vízválasztó kérdés) elharapózik, eluralkodik a gyermeken a késztetés és a cselekvés. Ez esetben mindenképpen érdemes szakembert felkeresni, konzultálni például a kerületi nevelési tanácsadóban vagy az óvodapszichológusnál, ha van. A legjobbakat kívánom!