A kérdés
Húszas éveimben járó fiatal nő vagyok. Az önbizalomhiányom szeretnék írni Önnek. Alapvetően szerencsésnek érzem magam, szerető családom van, egészséges vagyok, van egy párom, akit szeretek és tisztelek, még egyetemre járok, kitűnő eredményekkel végzem az éveket, azt tanulom, amit szeretek, az anyagi helyzetünk is rendben van, csinos vagyok és jól érzem magam a bőrömben. A legtöbb ember úgy gondolja, hogy tele vagyok önbizalommal, hisz emelt fővel sétálok az utcán, meg merek szólalni társaságban, nem vagyok az a visszahúzódó típus, sőt. Nem vagyok félénk. És ezzel nem megjátszani akarom magam, de az igazat megvallva egy ideje rájöttem, hogy csak leplezem az önbizalomhiányomat ezzel a harsánysággal. Vadászom a bókokra és lesújtva érzem magam, ha valakitől olyan kritika ér, ami érzékenyen érint, még akkor is ha legbelül érzem, hogy nem jogos. A párom egyszer indulatból azt mondta, hogy műveletlen vagyok, ami nyilvánvalóan alaptalan, hisz olvasott, művelt és jól nevelt lány vagyok. Azóta egyszerűen nem tudom ezt felejteni. Folyamatosan bizonygatni akarom a műveltségem neki, teljesen kifordultam magamból, annak ellenére, hogy megbeszéltük a dolgot és elmondta többször is, hogy határozottan műveltnek tart. De így van ez mindennel. Egyszer azt próbálom bizonyítani, hogy jó nő vagyok, máskor, hogy jó anya lennék vagy hogy művelt vagyok, mindig görcsösen meg akarok felelni valaminek és sokszor egyedül sírok az ágyamon, hogy semmiben nem vagyok jó és nincs bennem semmi szerethető, holott igazából nincs semmi gond. Mert amúgy tényleg nincs semmi gond, én generálom a problémákat folyamatosan. Kiforgatom mások szavait, hogy utána sajnálhassam magam picit miatta, hogy jaj, én milyen rossz vagyok. Képes vagyok egy semmiséget addig érlelni magamban és annyira felháborítani magam miatta, hogy napokon keresztül gorombán viselkedjek mindenkivel. Nagyon szeretném megoldani ezt a dolgot, mert meg vagyok győződve róla, hogy csak én vagyok a felelős érte és nem a környezetem váltja ki. Úgy érzem egyedül képtelen vagyok megváltoztatni ezt a buta hozzáállásom.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kinga! Írásából azt érzem, hogy mer és tud felelősséget vállalni a dolgok alakulásáért, igyekszik megérteni önmagát, az embereket és a körülményeket egyszerre, mikor ezt igénylő helyzetbe belekeveredik. Ezek fontos és hasznos tulajdonságok, mikor az ember az önismeret útjára lép. Úgy tűnik, hogy Ön most ezen az úton jár, készen is áll rá, és ehhez talán most a legjobb korban és helyzetben is van. Az önbizalom nem csak külsőségek és elért eredmények függvénye - ez mutatkozik meg az Ön által leírtakban is-, hanem általában ennél mélyebben gyökeredzik. Valóban fárasztó és a boldog, felszabadult mindennapi életvezetésre gátló hatással van az Önéhez hasonló működésmód (rágódás, önigazolás keresése, pozitív visszacsatolások "kergetése", labilis önértékelés), melynek oka összetettebb, mintsem azt könnyedén, egyedül felgöngyölíteni tudná az ember. Ezt Ön is belátta, és ez is egy nagy lépés a probléma megoldása felé - jó úton jár. Problémájának tehát valóban érdemes lenne utánamenni, egyrészt, mert Ön is érzi szükségét, nagyobb nyugalomra, kiegyensúlyozottságra vágyik, másrészt mert az ezzel járó előrelépés csak gyümölcsözőleg hathat az ember életére, életminőségére, (testi-lelki) közérzetére. Több módot tudnék Önnek ajánlani, melyek kiválasztása egyéni preferencián múlik. - Csoportos önismereti pszichodráma (pl. a Pszichodráma Egyesület keretein belül) - Egyéni munka (terápia, tanácsadás, önismeret), melyben örömmel állok rendelkezésére én is. Döntéséig érdemes lenne azon elgondolkodnia, hogy 1) Mit érez pontosan, mikor valaki elmulaszt pozitív visszajelzést adni Önnek, amit pedig Ön várt volna? Mi jut erről eszébe? Ezt az érzést mikor érezte legkorábban? Mi történt akkor, kik voltak az esemény szereplői? 2) Egy tulajdonság miért van ekkora hatással az egész énképére? (pl. mikor barátja műveletlennek nevezte) 3) Mi történne pontosan akkor, ha nem felelne meg valaki elvárásának? Mitől tart, fél pontosan? 4) Kinek szeretne legjobban megfelelni, kinek az elmaradó elismerése érintené a legérzékenyebben? Történt-e már esetleg ilyen? stb. A legjobbakat kívánom!