A kérdés
Jó napot! Tanácsot szeretnék kérni, hogy hogyan lehetne a pár évvel ezelőtti 'megaláztatás' érzését és a szorongást elmulasztani a szexuális kapcsolatomban? Annak érdekében, hogy a mostani kapcsolatomban minden jól működjön. Régebbi pár hónapos kapcsolatomban, mindent meg tettem volna, hogy a másik félnek jó legyen, de még ehhez fiatal voltam, mint pl.: az orális szexhez, akkor tanulgattam, fedeztem fel a dolgokat, de az akkori párom erőltetni szerette volna, hogy így-úgy csináljam, szinte odairányított a kezével, stb... Nem tettem meg, még nem voltam rá felkészülve, gyereknek éreztem magam hozzá. Pár nap múlva szakított is, indok nélkül csak mert ő nem szeret. De ezek a pillanatok megalázóak voltak számomra, hogy nem tudtam teljesíteni azt amit szeretett volna. Meg az első szexuális kapcsolatom is vele történt meg, de az is egy furcsa dologként jött ki, nála volt az egész, de aznap nem így lett tervezve, és nem készültem semmivel, ö az exe hálóingjét adta rám, mert ő vele így volt meg úgy volt. Megbántam az egészet és már 6 éve is volt, de nem tudom túl tenni magam rajta, nagyon rossz élmény volt az első ilyen szexuális kapcsolatom, pedig csak szerettem volna ha neki jó és örülne. A mostani párommal pedig állandóan szorongok, nem tudok kezdeményezni, nem tudom legyűrni magamban, nem tudok ellazulni, és ami a legfontosabb hogy szeretne tőlem egy táncot, egy tök amatőr dologgal is megelégedne, de lefagyok nem tudok mit kezdeni magammal, megalázottnak érzem magam, hogy megint valamit erőltetni akarnak, pedig nem olyan sokszor szokta kérni, de eddig a majdnem 6 év alatt nem sikerült teljesítenem ezt sem. És most ő azt mondja betelt nála a pohár és neki így nem jó, neki fontos lenne meg nem nagy dolgot kért, de most az van hogy én nem figyelek oda rá, és ha annyira szeretném hogy neki jó legyen, akkor már megtettem volna. Egyszerűen attól félek hogy senkivel soha nem lesz jó ez a fajta kapcsolatom, mert nincs önbizalmam, rossznak érzem magam, és félek hogy csalódik, amiért nem egy profi csípőmozgást adnék elő neki. A fejemben minden este ezzel fekszem hogy ritkán van szexuális kapcsolatunk, meg nekem akkor se minden esetben jó, meg neki több kéne, meg gondolatban már táncoltam is neki, de nem tudok neki állni. Félek, hogy ha minden másban is jó a kapcsolatunk, de ez miatt meg fog csalni és elhagy. Ez mellett sajnos, vannak egyéb problémáim is, de nekem a páromra lenne szükségem, hogy az egyéb dolgokon túl tegyem magam, de sajnos ő kezdi beadni a derekát. Válaszukat köszönöm. KarolinaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Karolina! Érthető, hogy ilyen élmények, emlékek megakadályozzák Önt, gátakat építenek ki. Nem lehet könnyű, hogy a kívülállónak talán "egyszerűnek" tűnő helyzeteket is félelmet ébresztenek Önben, meggátolják az élet könnyed élvezetét és talán félreértésekre adnak okot. Levele végén homályosan utalt egyéb más, nem részletezett problémákra is, amik még tovább tetőzik a leírtakat. Nem lehet könnyű helyzet ez. Mindezt mérlegelve is van jó hír: a helyzeten lehet változtatni, nincs késő semmihez, lehetnek örömtelibbek, fesztelenebbek és felszabadultabbak a mindennapjai, párkapcsolata, szexuális élete. Ha úgy érzi, hogy készen áll a változtatásra, több út is rendelkezésére áll. - Egyéni munka, mely során egy szakember segítségével, kísérésével, közreműködésével górcső alá veheti a probléma gyökerét, feloldhatja gátlásait, önbizalmát, énképét a reálishoz igazíthatja. Hogy ez milyen időtartamú, keretű és mélységű munkát igényel, egy szakember meg tudja mondani Önnek. Ha ezt az utat választja, örömmel állok rendelkezésére én is. - Amennyiben ez nem szimpatikus, tudom még javasolni a pszichodrámát, mely csoportos műfajként segít tisztábban látni, a lelki dolgokat helyükre tenni (pl.:Pszichodráma Egyesület). - Ugyan a kora nem derült ki, azért megemlítem, hogyha életkora engedi, igénybe vehetnek párterápiát/tanácsadást, ha párja is hajlandó részt venni kapcsolatuk jobbításában. Bárhogyan is alakuljon, az önismereti munka mindenképpen méltányolandó igyekezet, mely párját is türelmesebbé teheti, hisz mikor belekezd, egyszerre tesz önmagáért és a kapcsolatukért is. Zárásképpen: párja tisztában van-e az Ön önbizalom hiányával? Annak okával, az élményekkel, hogy miért is nem szeretne ezt vagy azt megcsinálni? Tudnak-e erről nyíltan és őszintén beszélni? Támogatja-e Önt abban, hogy ezzel megküzdjön? Megértve érzi-e Ön magát ebben a kapcsolatban? Ha nem tudnak erről beszélni, miért nem? A legjobbakat kívánom!