A kérdést megválaszolta Tóth Veronika

A kérdés

Jó napot! Tanácsot szeretnék kérni az alábbiakkal kapcsolatosan: - 23 év házasság után kiderült, hogy férjem kapcsolatot tart fenn egy Tőle 18 évvel fiatalabb Erdélyből áttelepült, 8 osztályt végzett férjes takarítónővel. A nőt élete nagy szerelmének nevezte/nevezi. Mindezt természetesen Én tudtam meg utoljára. Ennek közel 10 éve már. Diplomások vagyunk mindketten, az egyetemen ismerkedtünk meg. Hasonló érdeklődési körrel rendelkeztünk, egymás legjobb barátai voltunk. Két gyermekünk született, akik már felnőtt, értékes emberek . Férjem agrármérnökként magán gazdálkodóként dolgozik, én a bankszakmában végeztem munkámat. Mindkettőnk munkája felelősségteljes, nem 8 órás munkaidőt jelentett. Ez mellett "természetes" volt, hogy kertes házunk körüli teendőket is elláttam, neveltem a gyerekeket, minden este meleg vacsora került az asztalra. Férjem szülei 200 km-re laktak Tőlünk, havonta látogattuk Őket, a nyári szabadságot is rendszeresen Náluk töltöttük. Ahol a fő csapásvonal, férjem húgának családi élete, valamint gyerekeinek bébi szittelése volt a feladatunk. Férjem szülei sohasem tudtak elfogadni, már több mint 10 éve halottak. Haláluk után azt hittem rendeződik a helyzet férjemmel. Nem így történt, férjem úgy döntött új életet kezd, de az előzőt nem zárta le. Megtakarításunkból kedvese nevére - aki időközben elvált, lány gyermeke vele maradt- 22 millió Ft-ért családi házat vásárolt, berendezte számára és hozzáköltözött. Ez 4 éve történt. Kérdésként felmerülhet, hogy miért nem váltunk még el. Háromszor vágtunk neki. Első alkalommal közösen visszavontuk. Mint később kiderült ez azért volt fontos a férjem számára, mert a barátnő válása éppen akkor zajlott, és a gyerek elhelyezés miatt számított. Második alkalommal, közös megegyezéssel indítottuk el a válást, férjem nem írta alá a papírokat. Miután egy véletlen folytán kiderült a házvásárlás a barátnő számára már Én sem akartam aláírni. Harmadik alkalommal indított váláskor rendszeresen alacsony vérnyomásom az egekbe szökött. Kértem ügyvédemet, hagyjuk az egészet. Úgy gondoltam akkor, elvárhatok annyit hogy felnőtt módjára intézze férjem az egész helyzetet, és a házasság lezárását intézze el Apró adalékként, mindeközben szeretett bátyám 54 évesen úgy döntött kilép az életből, apám aki nem tudta mindezt feldolgozni két hét múlva követte őt. A családban a lelket Én tartottam, az ügyek intézése rám és unokaöcsémre maradt. Nem volt időm gyászolni a szeretett embereket, Tőlem senki meg nem kérdezte hogy vagyok, a kérdések anyám és sógornőm hogylétére irányultak. Én aki korábban kiegyensúlyozott, semmilyen akadályt nem ismerő ember voltam "kicsit " összetörtem. Magamat hibáztatom, pozitív gondolkodásom mely a korábbiak során mindig kihúzott a kátyúból nem segített. Mindehhez hozzájött, hogy egy munkahelyi leépítés során az 50 fölötti korosztályba tartozókat elküldték. Én is lehetőséget kaptam, hogy tudásomat, ismereteimet máshol kamatoztassam. Pozitív hozzáálással vágtam neki a munkakeresésnek. Sosem foglalkoztam a korommal mindig elfogadtam éveim számát. Kinézetemmel sem voltak problémáim, hiszen azokat szüleimtől-nagyszüleimtől kaptam. Most hol tartok? Idősnek tartanak, túlképzett vagyok, vagy tudatlan. Ahogy a munkanélküli hónapk száma nő, életrajzomból a megszerzett képességek száma úgy csökken. Elkeseredésem egyre nő. Kudarcot vallottam nőként, feleségként. Úgy látom, tapasztalatomra tudásomra sincs szükség. Mielőtt teljesen „megzakkanék”, illetve a lelki bajok miatt betegségeket generálnék magamnak szeretnék segítséget kérni. Lehetséges ez?