A kérdést megválaszolta Tóth Veronika

A kérdés

Üdvözlöm! Nem gondoltam, hogy egy pszichológustól kell majd tanácsot kérnem, de azt olvastam, hogy a kövérség betegség. Világ életemben kövér voltam, kislány koromtól kezdve. Mindig is imádtam az édességet, a kenyeret és minden olyat amitől mára 140 kg-ra sikerült "feltornáznom" magamat. Számtalanszor fogyókúráztam már, általában 10-12 kg-tól sikerült is megszabadulnom, aztán ennek örömére "felfüggesztettem egy kicsit a kúrát," aminek az lett a vége, hogy kétszer annyit híztam vissza, mint amennyit leadtam. Tipikus jo-jo effektus... Igazából, ha belegondolok,soha nem is zavart "annyira" a túlsúlyom, mert mindig mindenhol a társaság középpontjában voltam, állítólag kifejezetten szép arcom van, ragyogó kisugárzásom, nők és férfiak egyaránt imádták a humoromat, a lazaságomat, szerettek velem együtt bulizni, beszélgetni stb. Azóta lenyugodtam, megállapodtam, két gyönyörű gyermek édesanyjaként, szerelemben élek. Viszont rájöttem, hogy az evészetbe fojtom minden érzésemet. Ha szomorú vagyok eszem, ha boldog vagyok eszem, ha csak úgy vagyok eszem. És nem is keveset, 6-7 szelet kenyér a vacsorához simán lecsúszik, majd ezután a desszert, mondjuk egy tábla csoki meg sem kottyan. Folyamatosan az ételekre, az evésre gondolok, azt hiszem a gyerekeim, a párom és a családom után az evészet jelenti a legnagyobb boldogságot az életemben. Nem hiszem hogy ez normális. Eddig nem nagyon foglalkoztam a következményekkel ami az egészségemet illeti, de mostanra már ott tartok, hogy 31 évesen porckopás jelentkezett a térdemben, ennek következménye a baker ciszta a térdhajlatban, fáj a csípőm, a lábam, a kezeim, mindenem, amiket egyértelműen a túlsúlynak köszönhetek. Gyerekkoromban kivizsgálták, hogy nem hormonális problémák miatt vagyok túlsúlyos, jelenleg sincs magas vérnyomásom, szívproblémáim stb, de előbb-utóbb szerintem ezek is jelentkeznek majd, és szeretném még nagyon sokáig élvezni a gyerekeimmel töltött éveket. Ettől már szinte rettegek nap mint nap, hogy mi lesz, ha egyik reggel nem ébredek fel, vagy bármi súlyos betegség következik majd be a súlyom miatt. Azt gondolom magamról, hogy étel függőségben szenvedek! Jelenleg is fogyókúrázom, de nem tudom hogy meddig leszek képes eljutni önerőből. Minimum 50-60 kilótól kellene megszabadulnom, de hogyan, amikor folyamatosan ennék, meg ennék, meg ennék... Válaszát (nagyon) várom és előre is köszönöm! Tisztelettel: E.Judit