A kérdés
Tisztelt szerkesztőség, a nők megközelítése során fellépő pánik miatt kérném a segítségüket. 20-as éveit végét járó férfi vagyok, s a nők megszólításánál egyfajta félelmet érzek. Ha meglátok egy számomra vonzó lányt akár egy közhelyen, utcán, közértben, buszmegállóban, egyetem környékén, akkor olyan mértékű félelem lesz úrrá rajtam, hogy egyszerűen megbénulok, hevesen ver a szívem, úgy érzem, mintha felmenne a vérnyomásom, s nem tudom megszólítani a nőt. Próbáltam ezt leküzdeni, de nem sikerült. Olvastam az interneten különböző módszereket, pl.: vissza kell tartani a lélegzettet, s akkor majd elmúlik, de nekem ez nem vált be. Soha nem volt kapcsolatom, már kamasz koromtól éreztem ezt a feszültséget. Azt hittem, ha majd felnőtt leszek el fog múlni magától, de nem. Amikor ilyen szituációba kerülök, olyan gondolatok futnak rajtam keresztül, hogy mivel szólítsam meg a lányt, meg fogok-e neki felelni, hogy szórakoztassam. Teljesen beparázok ilyenkor, azt már sejtem, hogy az önbizalmammal vannak a problémák. De ezt hogy lehet fejleszteni? Mi a hatásos módszer rá? Olvastam, hogy ennek a félelemnek a szakmai neve Vénusztra-fóbia. Ezt a fóbiát lehet kezelni? Gyógyszeres kezelés szükséges? Tanácstalan vagyok, szeretnék ebből a mókuskerékből kikerülni, de úgy érzem, hogy egyedül nem megy. Mit tudnának javasolni? Köszönöm előre is a segítségüket!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves János! Több út is lehetséges az Ön számára. A pánik leküzdésére érdemes megtanulnia a relaxációt, hasznos lehet a hipnózis vagy valamilyen imaginatív módszer. A szociális készségek gyakorlására és az önismeret/önbizalom fejlesztésére inkább valamilyen csoportot tudnék ajánlani: pszichodráma, táncterápia, analitikus kiscsoport. Mivel gátlásai a másik nemmel kapcsolatban - úgy tűnik – régről erednek, valószínű, hogy a relaxáció csak tüneti kezelés lenne, de ez sem haszontalan. Számítania kell arra, hogy egy ilyen régi problémától nem lehet rövid időn belül megszabadulni. Fontos lenne felderíteni a szorongásainak az okát, hogy vajon mitől is érzi úgy, hogy nem lesz elég jó egy nő számára. Minimum egy évet rá kellene szánnia a probléma megoldására. A leghatékonyabbnak egy egyéni önismereti terápiát tartanék (mivel az intenzívebb, mint a csoportos módszerekben való részvétel). Talán könnyebb is négyszemközt beszélgetni erről a témáról valakivel. Problémája nem megoldhatatlan, szakszerű segítséggel kilábalhat belőle. Üdvözlettel: Tóth Veronika