A kérdés
Fiam 6 és fél éves, még óvodába jár. Okos, szép, jószívű gyerek, de több ijesztő viselkedési furcsaságot produkál. Nagyon fél a sötétben, olykor világosban sem megy át másik helyiségbe, WC-re is kísérteti magát fényes nappal. Mindentől tud félni, más gyermekek számára teljesen közömbös dolgoktól is, például rajzfilmfiguráktól, amit mesecsatornákon lát, ezért az sem használ, ha nem engedjük számítógépezni, vagy egyéb felkavaró élmények közelébe sem, mert bárhol talál valami félnivalót. Attól fél, hogy ezek a figurák benéznek az ablakon. Ha rosszat álmodik, az is hetekig elkíséri, hatással van rá, félelmet kelt benne. Különös dolgokat rajzol, általában kitalált lényeket, kis robotokat, akik általában egymással harcolnak, és különleges világban élnek. Van egy jellegzetes mozdulata, ami szerintem vagy tik, vagy kényszer lehet: két összezárt öklét az egyik arcához szorítja görcsösen, általában olyankor, amikor izgatott valami miatt. Próbáltam megfejteni, beszéltetni róla, olyankor valami gyorsított felvételről beszél, talán a koncentrációt értheti alatta. Egyébként csecsemőkora óta mérgelődő természet, sokszor dühös, és gyorsan dühbe gurul, ilyenkor nemigen van eszközünk lenyugtatására. Társasjátékban nem tud veszíteni, folyton másokat hibáztat minden frusztrációért. Sokszor piszkálja, provokálja az embereket, gyerekeket, nem áll tőle távol a dühében rombolás sem. Büntetőszékre ültetjük ilyenkor, ahol kiabál, szitkozódik egy ideig, majd varázsütésre megnyugszik, hízelegve bocsánatot kér, majd a következő cirkuszig minden rendben van. Azt hiszem, az fontos, hogy van egy lány ikertestvére, aki már 5 évesen tudott olvasni, mindent hamarabb megtanult, mint ő, a fiam fel is néz rá nagyon, pedig próbáljuk őt is erősíteni, felhívjuk a figyelmét arra, amiben ő a jobb. Talán így is a legkisebbnek érzi magát a családban. Néha szeret is koránál kisebbként viselkedni, szívesen játssza, hogy kisbaba, vagy kölyökállat. Nehezen visel minden változást, még a ruhákat is nagyon körültekintően kell kiválasztani, évszakváltáskor nem fogadja el a csizmát vagy a szandált, varrás nem lehet a zokniban, bevarrt címkét nem visel el, minden ingerre érzékeny, nem szereti a hangos zenét, stb. Kissé én is ilyen neurotikus vagyok. Viselkedése legtöbbször csak itthon okoz gondot, Óvodában csak mostanában kezdenek rá panaszkodni, arra, hogy nem ül meg egy percig sem nyugton, még evés közben is felugrál. Itthon is élénk, de azért nem extrémen, figyelemzavarra utaló tünete nincs, nagyon is elmélyülten tud játszani, vagy feladatokat megoldani. Kézügyessége is rohamosan fejlődik, szerintünk intelligencia-gondjai biztosan nincsenek. Talán fontos lehet, hogy alig több, mint két kilóval született, 3 héttel korábban a kiírt időpontnál, Apgarja 9/9-es volt, semmi probléma nem volt vele, szopott 21 hónapos koráig, 6 hónapig csak anyatejet kapott. Mindenben időre fejlődött, szabályosan. Porallergiás, és laktózintoleráns, utóbbit talán mostanra kinőtte. Szeptembertől iskolába megy, nem tudom, kellene-e valamit tennem előtte, vagy ezek a tünetek maguktól elmúlnak. Üdvözlettel: GEA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Levélíró! Mindenképp javasolnám, hogy jelentkezzenek be a lakóhelyük vagy a gyermek óvodája szerinti nevelési tanácsadóba. (Az önkormányzat honlapján megtalálhatóak a helyi intézmények.) A nevelési tanácsadóban lehetőség van a pszichés tünetek vizsgálatára és terápiájára is. (Ha a gyermeknek szüksége van az iskolában egyéni bánásmódra, akkor ehhez szakvéleményt is tudnak adni. Nem biztos, hogy erre az Ön gyermekének szüksége van, de ez is egy lehetőség.) Nem írta, hogy mióta jelentkeznek az említett tünetek, de úgy tűnik, hogy - a nyugtalan viselkedés kivételével - nem új keletűek. Nem valószínű, hogy ezek a tünetek maguktól elmúlnak az iskolakezdésig. Az óvodában tapasztalható nyugtalanságnak is lehetnek pszichés okai – a figyelem problémái nem csak organikus eredetűek lehetnek. De a tünetek okainak megállapítása vizsgálat nélkül nehéz lenne. Az iskolakezdés megterhelő tud lenni: az új környezet, új szabályok, az óvodában szokásosnál több korlátozás, valamint a teljesítmény fókuszba kerülése minden kisgyereket igénybe vesz. Könnyebb ezekkel megküzdeni, ha egyéb gondok nem terhelik a gyermeket (és a családot). Még időben vannak, hogy az iskolakezdés előtt mérsékeljék a gyermek tüneteit. De ha szeptemberre nem is múlnak el ezek maradéktalanul, akkor arra is jó a terápia, hogy az iskolai beilleszkedésben megsegítse a kisfiút. Remélem, hogy megfelelő segítségre találnak. Üdvözlettel: Tóth Veronika