A kérdés
Tisztelt Doktor Nő! Párom szerint orvosra van szükségem! Szerintem meg neki,vagy neki is ,de úgy döntöttem,hogy én megteszem a kezdő lépést. Alapvetően 2 probléma van a kapcsolatunkban,amiből rendszerint a viták származnak! 1. A házas életünk . Szerintem kevés az együttlétek száma. Tehát nem a minőséggel van a baj. Ő azt mondja,41 évesen,már kiélte magát,neki nem létszükség. Neki már az is sokat jelent,ha átölelhet,vagy megfoghatja a kezem. De mikor végre együtt vagyunk,jó neki,és megjegyzi: miért nem csináljuk ezt gyakrabban. Megjegyzem még egyszer,nem miattam. De bánt,hogy lassan 1 éve ő nem kezdeményezett. Csak én,és az is rendszerint el van utasítva. Ha egy idő után én szóvá tettem a dolgot,hogy „hiányzik” úgy ,akkor vita lett,és közölte,most igy buktam megint legalább 1 hetet. Tudni kell,hogy antidepresszánst szed (pánikbetegségre) és xanaxot is rendszeresen. Mint tudjuk,ez is befolyásoló tényező. Ő is tudja,de nem érdekli,mert nem tesz ellene semmit. Megjegyzem (és elnézést ha túl nyers vagyok),de magának rendszeresen megoldja. Nekem ez olyan,mint ha megcsalna. Nagyon bánt. 2. A másik fő problémánk pedig a kommunikáció hiánya. Semmi olyanról nem hajlandó beszélni,ahol előtérbe kerülnek az érzelmek. Bármit,bárhogyan megközelítve szóvá teszek,azt ő bántásnak veszi (ő csúnyább szót használ erre). Szerinte nekem semmi nem jó,nem fogadom el őt,nem elégszem meg azzal ami van,nem értékelem ha keveset is ad néha. Minden nap igyekszik puszit adni,átölelni, megérinteni,de fejben nincs itthon. Szellemi munkát végez,amit nem tud kikapcsolni,és ezt ő is tudja,mert szokta mondani: lassan megérkezem. De néha sokára jön el az is. Kicsit magányos farkas típus. Szeret magában lenni. Aludni,gépezni,órákig fürdeni (pikkelysömör miatt,megértem). Több,mint 2 éve vagyunk együtt. Fél év után eljegyzett,de elvenni már nem mer. Nemrég megszületett a közös fiúnk. Nekem a korábbi kapcsolatomból (ami egy pokol volt),van már 2 nagyobb gyermekem (34 éves vagyok). Szerinte a korábbi 16 éves,elrontott kapcsolatomat,vele akarom kompenzálni. Ha bele gondolok,azt kapom vissza tőle,amit abban a kapcsolatban,én műveltem a másikkal! Rossz érzés. Nagyon szeretem őt,még mindig szerelemmel,de néha nagyon boldogtalannak érzem magam,sokat sírok,mert az elhanyagolás jeleit érzékelem. Pedig nekem csak annyi a „bajom”,hogy megszoktam a jót,és észre veszem amikor kevesebbet kapok belőle. És igen,ezt valamilyen formában szóvá is teszem. De neki teljesen mindegy hogyan teszem,ugrik. Nekem esik. Nem lehet vele semmiről beszélni. Mert neki nincs baja,és ha pedig nekem van,akkor keressek mást. Néha nagyon csúnya dolgokat vág a fejemhez,ami nagyon bántó,és már nem igazodok ki rajta,hogy tulajdonképpen akkor hogyan is érez irántam? Túl sokat mondja nekem azt a viták alkalmával,hogy én egy idióta hisztis pi…a vagyok,és csak elvisel. És ha nem szeretne,akkor nem viselne el! Ez engem nagyon bánt!! Veszélyeztetett terhes voltam,32.hétre szültem,2 hetet voltunk kórházban,nincs tejem,a baba miatt keveset alszom,napközben dolgozgatok itthonról,háztartást vezetek,délután foglalkozom a 2 nagyobbal és akkor még rá is jutna időm. Szerinte túl sokat foglalkozom a szex kérdéssel,hagyjam,hogy maguktól menjenek a dolgok,és bántja az,hogy túlzottan ragaszkodom (vagy nem tudom mi),mert szükségem lenne több ölelésre,csókra,mind ezek mellett! A viták alkalmával nekem esik,elmond mindennek,megfenyeget hogy elhagy,majd 3-4 napig nem szól,aztán,mint ha mi sem történt volna,de azért néha elejt 1-1 mondatot,hogy mit csináljak,vagy mit ne csináljak,DE megbeszélve soha nincs. Foglakozunk a problémával,de a megoldással nem! Kérem segítsen,mi a baj a kapcsolatunkban,mit tegyek,vagy tegyünk,vagy ne hogy működjön a kommunikáció és a házas élet? Velem van a baj? Válaszát előre is nagyon köszönöm! AndreaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Andrea! Gondjaik összetettek, és nincsenek könnyű helyzetben. Úgy tűnik a leveléből, hogy Önnek több érzelmi támogatásra lenne szüksége. Nehéz időszakot él át, élt át. Volt egy veszélyeztetett terhessége, majd koraszülése, ami önmagában is nehéz élmény. A csecsemőkorú gyermekkel otthon lenni igen magányos és frusztráló is tud lenni, még akkor is, ha egy anya szereti a gyermekét, és élvezi a gyermek társaságát. Ebben az időszakban a nők erősebben igénylik a párjuk támogatását. A szexuális vágy és a szex igénylése nem mindig a szexről szól. Sok minden más is rá tud rakódni, például a támogatás iránti igény. Előfordul, hogy az érzelmileg – valamilyen okból - eltávolodó partner mellett így lehet némi gyengédséghez jutni. Ha Ön nem kap érzelmi támogatást, akkor legalább a szexben szeretné megélni az érzelmi összhangot. Ebből azért arra is következtetek, hogy azelőtt a szex nem csak testi, hanem lelki élményt is nyújtott Önnek, Önöknek, ami jó prognózis a problémáik megoldásának esélyeit illetően. Amellett, hogy a gyermekvárás és a gyermek születése ilyen körülmények között megterheli a párkapcsolatot, sajnos egy szorongásokkal küzdő partner valószínűleg nem eléggé alkalmas arra, hogy érzelmi támaszt nyújtson. A saját nehéz érzéseit is csak gyógyszerszedés mellett képes elviselni. Az Ön nehéz érzéseit már nem tudja befogadni. Az antidepresszáns-nyugtató kombináció hatása alatt pedig bizonyára kissé tompultabb, motiválatlanabb lehet az párja. Ez sem kedvez az érzelmi odafordulásnak. Ami a párja szex és gyengédség iránti vágyának csökkenését illeti, az antidepresszáns valóban okozhat vágycsökkenést és merevedési zavart is. Az, hogy a párja „magának meg tudja oldani”, inkább arra utal, hogy kialakult egy félelme a csökkent szexuális teljesítőképesség miatt, és ezért kerüli a szexuális érintkezést. Amikor egyedül van, akkor nem kell elvárásokkal szembesülnie, ezért tudja „megoldani”. Annyiban mindenképp igazat tudok adni a párjának, hogy nehéz lehet elviselnie azt, hogy Ön valami olyat akar tőle, amire ő tényleg nem képes (szex és érzelmi terhelhetőség). Pedig Ön csak azt hiányolja, ami „eddig jól működött”. Andrea úgy gondolja, hogy menne a szex a férjének, ha akarná. De ez nem így van. Emiatt kialakult Önök között egy ellenséges viszony. Ő azért bántja magát, mert úgy érzi, hogy Ön is bántja őt. Ettől persze az Ön támogatás iránti igénye még nem oldódott meg. Talán átmenetileg, amíg a párja újra jobb állapotba kerül, Ön is igénybe vehetné szakember segítségét, vagy legalább beszélgethetne egy teherbíróbb baráttal, rokonnal. S talán Ön is megkövetheti a férjét a sok „piszkálásért”, ha valóban képes megértő lenni a párja állapotát illetően. Ha el tudja fogadni a párja állapotát, akkor talán ő is könnyebben kér majd segítséget. Biztos vagyok benne, hogy a párja is boldogabb lenne, ha támogatóbb partner tudna lenni. Nem tudom, jár-e a párja pszichoterápiába. Ha nem, akkor ez ajánlatos lenne. A pánikbetegség a gyógyszeres kezelés és a pszichoterápia együttes alkalmazásával hatékonyabban gyógyítható. Csupán a gyógyszerek szedése nem oldja meg a gondokat. Üdvözlettel: Tóth Veronika