A kérdés
22 éves lány vagyok. Egész kis koromtól rettegek a pókoktól és minden olyan állattól, aminek 4-nél több lába van. Régebben csak felsikítottam, ha láttam egyet és megkértem valakit, hogy ölje meg nekem. Mára már olyan szinten eldurvult a fóbiám, hogy tegnap például 3 órán keresztül takarítottam a kb 6 négyzetméteres szobámat, mert minden apró zugot, a sarkakat, a szerények minden oldalát, a függönykarnist..mindent lepucoltam. Az ágyat is darabokra szedtem. Rá pár órára keresztül szaladt egy méretesebb példány az ágyamon majd később egy a falon. Fogalmam sincs honnan kerültek elő, de itt kuporgok az ágyam közepén és nem merek aludni. Sajnos a munkám miatt elég sűrűn találkozok ezekkel az élőlényekkel, de az is gondot jelent már ha el akarok menni kirándulni. Ha meglátok egy 1mm-nél nagyobb pókot vagy többet, először kiráz a hideg, feláll az összes szőr rajtam, borsódzik a hátam.. és ha nem öli meg valaki vagy muszáj ott maradnom vagy rám mászik akk hányingerem lesz, aztán elkezdek sírni és nem tudom abbahagyni, megemelkedik a pulzusom, elkezdek zihálni és nem kapok levegőt. Próbáltam már több módszer. Próbáltam szoktatni magamat hozzájuk, elneveztem őket és beszélgettem velük, rengeteget olvastam róluk, de semmi nem segített. Teljesen kétségbe vagyok esve és már nem tudom mit tehetnék. Ez a fóbia tönkreteszi az egész életemet. Merre induljak el segítségért? Mit lehetne még megpróbálni?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Viki! A fóbiának többféle kezelési módja lehetséges, melyek általában elég időigényesek. Gyakran alkalmazzák a kognitív és viselkedésterápiás módszereket. Ezen eljárások során ismertetik a kliensekkel a fóbia lényegét és a kezelés menetét. Majd először megtanítják őket relaxálni. Ezután relaxált állapotban fokozatosan, lépésről lépésre elképzeltetik az adott – veszélyesnek érzett - helyzetet, találkozást. Így a „veszélyes” helyzet egy nyugodt állapottal kapcsolódik össze, és lassan el lehet érni, hogy ne váltsa ki a megszokott érzéseket és vegetatív tüneteket. Átmenetileg szorongásoldó gyógyszerek alkalmazása is megszokott, ha túl erős a szorongás, amit a fóbiás helyzetek okoznak. Amennyiben a kognitív és viselkedésterápiás módszerek nem hatékonyak vagy nem szimpatikusak, érdemes megfontolni egy mélyebb feltáró terápiát és pszichoterápiás kezelést, mivel a gyermekkorban kialakuló fóbiák általában valamilyen egyéb szorongásnak a kivetülései. Nem a fóbia tárgya (pl. pókok) okozzák az eredeti szorongást. De mivel a kisgyermek (és gyakran a felnőtt is) nehezen vagy egyáltalán nem képes szavakba önteni, hogy mitől fél, ezért a félelem „talál” magának egy tárgyat, amitől félni lehet, és a továbbiakban erre a tárgyra vetíti ki a félelmét, szorongását. Ha a pszichoterápia során sikerül megtalálni és átdolgozni az eredeti szorongáskeltő helyzetet, helyzeteket, akkor lehet számítani a fóbia csökkenésére, megszűnésére. A terápiák hatása attól is függ, hogy Ön milyen kezelést érez elfogadhatónak. Ezért én nem javasolnék Önnek egy konkrét módszert, hanem arra biztatnám, hogy a fentiek közül válassza ki az Önhöz közelebb állót, és keressen ennek megfelelően szakember, aki mindenképp pszichoterapeuta végzettségű legyen. Mielőbbi gyógyulást kívánva üdvözli: Tóth Veronika