A kérdés
Kedves Pszichológus! Csoportomba jár egy kisfiú (3,5 éves) aki egész viselkedésében babás. Nem szobatiszta: alvásnál nagyon gyakran bepisil, és napközben volt hogy be is kakilt..Nagyon önállótlan, semmit nem csinál egyedül, alig beszél, akaratát sírással, hisztivel fejezi ki. A legnagyobb probléma szerintem mégis az, hogy egész nap pár falat kiflin, kenyéren kívül nem eszik semmit, az ételeket (legyen az főtt, vagy nyers pl. gyümölcs, zöldség) meg sem hajlandó kóstolni. Otthon is van hasonló probléma, bár a tesó elmondása alapján a bébiételt megeszi a kisfiú... Válaszát köszönöm. ÁgiA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Ági! Mint valószínűleg munkája során Ön is tapasztalta, a gyerekek pszichés tünetei leggyakrabban valamilyen alap-, biológiai szükséglet köré szerveződnek. Többnyire akkkor beszélünk bepisilésrő/bekakilásról, ha már a szobatisztaság legalább két hónapig stabilan fennállt. Ha ez nem volt, akkor a szobatisztaság hiányáról beszélünk, fontos különbség, hogy az egyikben a fejlődésben visszalép a gyermek, a másikban valamiért megragad egy szakaszban. A visszalépés erősebb tünetnek szokott számítani. A táplálkozási problémák szintén tünetnek számítanak. Mindezek csak akkor tekinthetőek tünetnek, ha a orvosi/fizikai okokat már kizártuk. Táplálkozási problémák közvetlen veszélyt nem jelentenek a gyerekre, ha nagyon elhúzódik kialakulhatnak hiánybetegségek, ezekhez többnyire évekre van szükség. Segítő szakember (olvasva a történetet én mindenképpen javasolom a bevonását) csak akkor és annak tud segíteni, aki ezt problémának látja. Ha ez egyelőre Önnek jelent problémát, akkor fontos volna, hogy ezt szakmai kompetenciái szerint jelezze a családnak. Igazi segítséget a család aktív bevonása nélkül tapasztalataim szerint nem lehet nyújtani a szenvedő kisgyereknek. Segítő szakemberként kerülhetnek olyan helyzebe a szülővel, amikor elmondja nehnézségeit (sokat szenved a család is a tünetek miatt, akár mutatják, akár nem ), ilyenkor könnyebben fogadják a segítő szándékot, akár egy pszichológus elérhetőségét. üdvözlettel, Szőke András szakpszichológus