A kérdés
Kedves pszichológus! Incestusszal kapcsolatban szeretnék kérdezni. Előre leszögezném, nem voltam áldozata családon belüli zaklatásnak, de szüleim vallásosak, szó szerint belénk verték testvéreinkkel a tiszteletet (külsőleg legalábbis). Én lázadó kamasz voltam, különösen sok vesszőzést "igényelt" a nevelésem, de a szóbeli megalázás sem hiányzott. Apukámmal talán 5 éves koromig volt bensőséges a viszony, onnantól érzelmileg nem sokat adott. A gondom ezzel most az, hogy nem értem, hogyan alakulhatott ebből a helyzetből az attól való félelem, hogy édesapám molesztálni fog, ha kettesben vagyok vele? A mai napig érzem ezt, pedig már családom, gyerekem van! Az ilyen gondolataim miatt bűnösnek érzem magam, igyekszem elhessegetni ezeket hiszen felnőttem, nem bánthat már semmilyen módon (bár valójában amíg otthon laktam velük, kaptam verést, felnőttség ide vagy oda). Butaságnak tűnik, de emiatt nagyon kényelmetlenül érzem magam édesapám társaságában. Segítségét előre is köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Akárcsak a fizikai bántalmazásnak, a szexuális bántalmazásnak is fokozatai vannak. A gyermek nem csak a fizikai molesztálást, de a verbális molesztálást, a felnőtt szexualizált viselkedését, de az elfojtott szexuális készetetéseit is meg tudja élni bántalmazásként. Bár ez utóbbiban többnyire csak a fantáziákban, álmokban, szorongásokban jelenik meg, de jelen van. Amit ilyenkor megél a gyermek külső nyílt vagy rejtett ingerek nélkül nem jelenik meg, ez nem része a természetes szexuális fejlődésnek. Annak a gyereknek, akit nem érnek ilyen ingerek, nem jelennek meg félelemei attól, hogy szexuálisan bántani fogják. Ezért egyáltalán nem gondolom, hogy butaság volna ezt érezni az édesapja jelenlétében. Sőt, az is látható a terápiákból, hogy a szülő visszafojtott szexuális késztetései növelik a fizikai agresszió mértékét. Ennek ellenére a szexus mégis megjenik az elszólásokban, a tekintetben (amikor Úgy néz), furcsa fürdetési szokásokban, bizarr közeledésekben, stb. A büntudat, a szégyen, az állandó belső küzdelem azért, hogy elfogadhatónak, sőt szerethetőnek érezzem magam, mind a bántalmazás következménye. A jó hír, hogy ezen lehet változtatni, bár egy ilyen terápiás folyamat sok erőt, belső munkát igényel, az általa nyert szabadság messze kárptol mindenért, üdvözlettel, Szőke András.