A kérdés
Kedves Doktor Úr/Doktor Nő! Nekem az utóbbi egy hétben a párkapcsolatommal kapcsolatban lenne problémám. A párommal nem régen költöztünk össze, viszont pontosan azóta a munkájából kifolyólag sajnos sokszor ellentétesen dolgozunk. Én állandóan délelőttre járok, ő pedig folyton délutános, még hétvégén is. Ebből kifolyólag nagyon sokat vagyok egyedül én is. Otthon megszoktam, hogy zajlik körülöttem az élet, viszont most... A munkahelyem is olyan, hogy van, egész nap egyedül vagyok, a kutya nem szól hozzám. A párommal amikor együtt vagyunk is mindig összevitatkozunk valamin, teljesen apró dolgokon. A legutóbbi alkalommal én már hajlandóságot sem éreztem arra, hogy kibéküljünk és mintha valami megszakadt volna bennem. Azóta olyan borúsan látom a kapcsolatunkat, folyton az az érzés kerít a hatalmába, hogy mintha az eszem azt mondaná, hogy szakítsak vele, viszont a szívem ezt nem akarja. Nagyon szeretem és tényleg nem akarom őt elveszíteni. Vannak hibái, mégis nem rossz ember. Amikor vele vagyok, jól érzem magamat, nevetek,viccelődünk, bár a háttérben ott van ez a nyomasztó érzés, ami elkeserít (Vajon tényleg vége lenne a kapcsolatunknak?). Aztán amikor elválunk, elmegy dolgozni, mintha elvágtak volna valamit bennem, újra jön a rossz kedv, a sírás, a depresszióra utaló jelek. Ha a régi emlékekre gondolok, olyan érzés kap el, mintha szakítottunk volna és már soha nem élnénk át hasonló emlékeket. Viszont egy másik tény, hogy jó vele, szeretem és a szex is jó köztünk. Ugyanannyira kívánom, mint az említett veszekedés előtt. Össze vagyok zavarodva, nem tudom hogy mit gondoljak, mitől vannak nyomasztó érzéseim. Vajon tényleg szakítani szeretnék tudat alatt, mert valami már nem olyan? Vagy csak az állandó egyedüllét és a szórakozás hiánya miatt fordultam be ennyire, amiért szintén tudat alatt a páromat hibáztatom? Keressek fel egy szakembert ezzel kapcsolatban? Kérem segítsenek választ találni problémámra.Köszönöm.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Üdv Mona! Levelében azt írja, hogy 1 hete okoz valójában nehézséget a párjával való eltérő munkarend és a munkahelyén való egyedüllét. Írja, hogy megszokott egy pörgősebb, aktív életet, s a párjával is nem rég óta élnek együtt. Ezek a történések önmagukban is elegendőek az alkalmazkodási-, coping-mechanizmusok fokozott igénybevételéhez. Az alkalmazkodáshoz, megküzdéshez idő kell, mégpedig általában legalább 3 – 6 hónap. Ennyi időre a párjának is szüksége van, hogy megszokják egymás életritmusát, kialakítsanak egy közös mindennapi rutint, amiben bizton-sággal tájékozódnak majd. Leveléből kiderül, hogy egy picit talán túlgondolja (túlkombinálja) a történéseket. Nincsen mindennek konkrét oka, s nem kell minden gondolat mögött tudattalan érzéseket (vagy fordít-va) sejteni. Vannak, hogy a dolgok csak úgy történnek. Természetesen, a leírt érzések (rosszkedv, majd sírás) lehetnek hangulati nyomottsággal járó állapot velejárói, de levele alapján inkább alkalmazkodási nehézséget lehetne feltételezni. Amennyiben ezek az érzések, nem oldódnak, az élete nem-, vagy nehezen kerül új kerékvá-gásba (megtalálni a középutat a párkapcsolat és a barátok, szabadidő aktív eltöltése között), akkor keressen fel pszichológust, aki ebben a folyamatban segítheti. Szép napot! Szögedi Dalma