A kérdés
Tisztelt Uram/Hölgyem! 10 éve élünk együtt a férjemmel. Van 3 gyermekünk. Az első gyermek érkezéséig nagyon jó volt a kapcsolatunk (4év). Terveztük, szerettünk volna gyereket. Örültünk az érkezésének. A terhesség alatt viszont eltávolodtunk egymástól. Miután már nagyobb volt a hasam szexuálisan egyáltalán nem voltunk együtt. Ő ezt azzal magyarázta, hogy neki így nem megy hogy van bent vki. Aztán persze kiderült, hogy közben szert tett egy másik kapcsolatra. Utólag azzal magyarázta, hogy nem tudta, hogy kezelni a helyzetet, úgy érezte, hogy én csak a születendő gyermekünkel vagyok elfoglalva, rá abszolúlt nem figyelek. Jöttek a nagy beszélgetések, kibékülés. Folytattuk az életünket. Bár igazán feldolgoznom sose sikerült. Két évre rá jött a második baba. Tudatosan próbáltam, figyelni nehogy megint baj történjen. Szexuális életünk megint semmi. Konkrét félrelépésről nem tudok, ekkor a számítógépen kezdett el különböző szexuális kapcsolatú oldalakon levelezni chatalni.... férfiakkal? nőkkel egyaránt. Nem tudom, hogy a beszélgetésen kívül történt e más, állítása szerint ez neki új dolog volt, csak kíváncsiskodott. Mindketten 3 gyereket szerettünk volna, már a kapcsolatunk elején. Eléggé lefoglalt a két pici hisz folyton egyedül voltam velük. A férjem reggel 6kor megy el itthonról, ha nem megy el a városból akkor hazaugrik a gyerekekért elviszi a nagyobbakat oviba, aztán megint munka délutánig. 5-től edzés mindennap, hétvégén az egyik nap meccs. Szóval nem igazán volt/van velünk. A harmadik gyereket Ő szerette volna nagyon, megígérte, hogy az edzésekből visszavesz csak heti kettőre megy el, és igyekszik minél több időt tölteni velünk. Bevállaltam igazából én is szerettem volna. Megszületett 1,5 éve a harmadik gyerekünk. Az elején 1-2 hónapig jött segített velünk volt. Aztán minden visszaállt a régibe. Reggeltől estig egyedül voltunk. A szülés után se rendeződött a szexuális életünk. Aztán esténként is egyre később jött haza, sose lehetett utolérni. Ezerszer és ezerszer megkérdeztem van e vkije, aztán, hogy tudom érzem hogy van. Nem értem akkor mért nem áll elém mért nem mondja el, engem mért nem enged el. Egyre több helyről jöttek az információk, hogy itt van együtt ott vannak együtt besokalltam, összepakoltam elköltöztem. Akkor persze már jött, hogy megmagyarázza elszeretné mondani, mi miért volt. Úgy érezte vel senki nem foglalkozik itthon, az ő gondjára bajára senki nem kíváncsi. Hogy úgy bántam vele mint a kutyával. Enni, meg tiszta ruhát kapott és ennyi. De kérdem én hogy foglalkoztam volna vele mikor sose volt itthon. Mikor meg hazaért igen már csak piszkáltam, mert tudtam honnan jön és mert 2-3 órával előbb ígérte az érkezését és a gyerekek meg engem piszkáltak, hogy hol van az apa. És ezek után már tényleg nem sok kedvesség szorult belém iránta. Ez az eset viszont kicsit bonyolultabb az eddigieknél. Ugyanis ez a viszony az üzlettársával történt. A viszonyt megszakította. Bár jelenleg egy szavát se hiszem, de mindenesetre vmi történt, mert azóta a nő "zaklatja" az sms-eivel, éjszakai hívogatásokkal. Nekem már a létező összes e-mail-emet és mindenemet feltört, beméri a telefonját, hogy éppen hol van, mert megkérte személyesen ne találkozzanak... Viszont nem érti, hogy ez a munkakapcsolat se fog működni, egyrészről, mert szerintem addig ez a nő reménykedik és nem áll le, a másik, hogy ezek után én se viselem el. De hogy ez idő mert egyik se fogja feladni a munkát, közös nevezőre nem jutottak, várni kell és majd eldől ki rakja ki a másikat előbb. Míg a munka dolog nem rendeződik megkértem költözzön el itthonról. Hátha ha tényleg hiányzunk neki akkor előbb cselekszik. Lassan eltelt 5 hét de még egy apró momentum se történt. De ez több hónap, amibe én beleörülök. A történetnek sajnos nincs vége. Tudták, tovább bonyolítani ezt az egészet. Kiderült hogy az ő kapcsolatuk arról szólt, hogy szexoldalakon regisztráltak, párokat kerestek maguknak és utazgattak az országba, ép hol találtak vkit. Na ez az a pont amit én már nem nagyon tudok feldogozni. Hogy én ezzel se versenyezni nem akarok és nem is tudnék. Neki erre vmi miatt szüksége volt, ő ebbe a játékba majd egy évig részt vett. Én ezt nem tudom, nyújtani neki. Megígérte, hogy megváltozik jó apa lesz jó férj mindent elmond ami bántja amire szüksége van. De szerintem ez egy olyan tulajdonság amin nem lehet nem tud változtatni. Ideig óráig elnyomja magában ezt a vágyat aztán kezdődik elölről. Vagy? A kommunikáció hiánya vezetett ide, tudom. Hibásnak érzem magam abban, hogy én se mondtam el neki, hogy nem jó vele a szex. Miután megtörtént az első megcsalás nem tudtam elengedni magam. És ugyan vissza nem utasítottam, de kezdeményezni se kezdeményeztem. Ha együtt voltunk meg nekem nem volt jó. Helyrehozható még ez? A gyerekek is kivannak, nem tudom mit mondjak nekik. Annyit tudnak, hogy apa most azért nem lakik itthon mert meg kell oldani a munka problémát és amíg ez nem rendeződik máshol lakik. De hiányolják, kérdezik mi az a probléma. Fel lehet ezt az egészet dolgozni? Helyreállhat még a rend? Milyen szakemberhez forduljak? Ki tud rajtam/rajtunk segíteni? Köszönöm, hogy végig olvasta a levelem! Üdvözlettel: VikiA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Viki! Levele hosszúsága is mutatja milyen nagy fájdalom s bizonytalanság van Önben. Mintha 6 éve, első várandósága óta élne egyre fokozódó bizonytalanságban. 6 éve felborult Önök között a meghittség, s helyette megjelent az intimitás problémája, a bizalomvesztés, a feldolgozatlannak látszó csalódás. Számos problémával küzdött meg egyedül, próbált megbocsátani, alkalmazkodni, elfogadó, akár odaadó lenni, tovább lépni …….. közösen tovább lépni. A párjától kapott ígéret a változtatásra nem bizonyult tartósnak, a jogosan elvárt őszinteség nem valósult meg. Kapcsolatának fenntartása Öntől maximális önkontrollt, határtalan elfogadást igényelt. Szexuális életük megromlott, elmaradtak a nyílt beszélgetések. Megdöbbentő, és az Ön számára elfogadhatatlan dolgokkal szembesült a férje szexualitásával kapcsolatban. Mindemellett gyakran, szinte folyamatosan érezte úgy, hogy egyedül van………..mint ahogy most.. Nagyot csalódott, ismét, s továbbra is reménykedik abban, hogy a férje megváltozik……Nagyon nehéz időszaka ez az életének, ennyi kétség, ennyi csalódás, ki nem mondott szavak, érzések után. Az nem segít, ha önmagát hibáztatja. Egy kapcsolatban jogos elvárás társunktól az őszinteség,a tisztelet, a figyelem, az együtt töltött idő igénye, melyekre Ön is vágyik. Ahogy Ön is írta Viki, érzi, hogy párkapcsolatuk alakulása számos feldolgozatlan, s ezáltal megoldatlan időszakot hordoz. A feldolgozatlan események folyamatos feszültség okozói lehetnek, s a ki nem mondott szavak aláássák önbizalmát. A gyermekeinek az a legfontosabb, hogy az édesanyjuk nyugodt és kiegyensúlyozott tudjon lenni. Az Ön hogyléte meghatározza az ő nyugalmukat, fejlődésüket, viselkedésüket. A feszültségek, negatív érzések, félelmek feldolgozásában, önbizalmának megerősítésében ebben az időszakban nagy segítséget jelenthet az Ön számára egy pszichológus felkeresése. Javaslom, hogy kérjen segítséget. Üdvözlettel, Szabó Erika