A kérdés
Önértékelési zavarokkal küzdök (legalábbis azt hiszem). A legszembetűnőbb, hogy nem kötök társas kapcsolatokat. Sokat gondolkodtam ezen, hogy vajon mi lehet az oka. Nem tudom eldönteni, hogy vajon a körülmények miatt döntök úgy (akár tudat alatt) hogy nem akarok még társas kapcsolatba lépni, vagy pedig bennem van valamilyen hiba, és lényegében akár képtelen vagyok társkapcsolatra, illetőleg csak önértékelési problémák miatt vagyok képtelen társat keresni / találni. Azt hiszem mindent elmond a problémáról, ha leírom, hogy 40 éves nőként semmilyen nemi kapcsolatom nem volt, sőt férfi kapcsolatom sem. Még csak nem is csókolóztam. Próbáltam társat keresni egy időben (talán 5x ez idő alatt összesen) azt is inkább az utóbbi 10 évben csak, de vagy az első találkozás után nem történt semmi, vagy egyszerűen (az hiszem ezt felismertem már, tudat alatt, vagy talán már féltem a változástól) én nem tettem meg a szükséges lépéseket, hogy legyen egyáltalán folytatás.. de lehet ezt a kudarctól való félelem miatt..de lehet más okból. Néha viszont felmerül bennem a kérdés, hogy lehet én nem akarok változtatni ezen... pedig néha nagyon hiányozna egy igazi társ. Visszatérve az önértékelési zavarokra.... azt hiszem azért is tértem ki a társkeresésre mint egy konkrét kiragadott problémára (sajnos mondhatom a több közül), mert elgondolkoztam kicsit és még valamit felismertem... azt, hogy valakire ránézve, akár párokra, akár egy egyszerű férfia.. egyből azt mondom magamban, ugyan miért kellenék én neki...(akárkinek).. semmi szeretnivaló nincs bennem. Nos azt hiszem talán ezért írtam önértékelési zavarokat a legelején. De ugyanúgy írhatnám problémának a munka terén jelentkező bajokat, a túlzott (azt hiszem kóros ) kötődésemet.. vagy félelmemet? egy egy emberhez, de azt hiszem azt sem dolgoztam fel, hogy márciusban meghalt édesapám. Szóval azt hiszem mindezeket leírva van itt probléma amit meg kellene oldani. Bár úgy kezdtem neki ennek a levélnek, hogy azt írom első mondatnak, hogy nem tudom szükségem van-e pszichológusra... de azt hiszem igen. De azért vannak pozitív dolgok is az életemben, amire büszke vagyok, ami miatt büszke lehetek magamra.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Szingli! Úgy látom, ön sok hasznos felismerésre jutott az önértékelés és párkeresés összefüggését illetően! Elérkezett az életében egy pontra, amikor a változáshoz másképp kell valamit csinálnia, mint korábban, de hogyan is lehetne meglépni ezt, ez a kérdés nagyon összetett és egyben a további fejlődés motorja, amin érdemes lenne továbbgondolkodni! Nagy bátorság kell ennyi év szingli életmód után, kimerészkedni a védett komfortzónából és valami olyat, kipróbálni, ami a korábbi életformájától teljesen más és megnyílni, közel engedni valakit, azzal a kockázattal, hogy előfordulhat, hogy meg is sérülhet a lelke! Az, hogy megpróbált párt keresni többször is az elmúlt években, mutatja, hogy igénye lenne a párkapcsolatra, sőt Ön iránt is érdeklődnek a férfiak! Érdemes lenne ezeknek a párkapcsolati próbálkozásoknak, tapasztalatoknak a pszichés hátterét elemezve feltárni, megérteni, miért fél a változástól, a kudarctól, milyen egyéb okból nem lépett tovább, zárult be, esetleg milyen elképzelése van a párkapcsolatról, tudja-e hogy mit keres, milyen társra van szüksége. Milyen volt az ön serdülőkora, baráti kapcsolatai, volt-e ön szerelmes akkor vagy azóta, hisz ez talán az első olyan érzelmi élmény, amikor szeretnénk minél intimebb kapcsolatba kerülni a másik nemmel és megélni a közelséget, szenvedélyt, szeretetet, intimitást. Miért nem tudja elhinni, hogy szerethető, értékes nő, a származási családjából milyen mintával rendelkezik ön a párkapcsolatról, hol keletkezett ez a lenyomat önben, amiért nem tartja szeretnivalónak magát, holott írja, szerencsére az élete más területén tudja értékelni magát pozitívan is. Egy reálisabb önértékelés kialakítása nem elérhetetlen cél, ezen lehet dolgozni, hisz fontos, hogy legyen önbizalma a párkereséshez is, elfogadja, szeresse önmagát, meg tudja élni a saját nőiességét. Túlzott kötödése munkahelyén egy-egy emberhez, fakadhat abból, hogy azt a forrást, intimitást amit egy párkapcsolatból nyerünk valahol máshol meg kell, hogy élje, amint párra lel ezekhez az emberekhez való kötödései is egyensúlyba kerülnek és más, új tartalommal gazdagodhatnak! Bővebb információkra lenne szükség, mit takar a túlzott mértékű félelmei az emberek iránt. Szeretett személy elvesztése, minden ember életében nagy lelki fájdalommal jár és a veszteség lelki feldolgozásához, a gyász folyamatához időre van szükség, a gyászév kifejezés is erre utal. Egy személyes konzultáció során lehetne erről a fájdalomról is beszélni, a gyászfolyamatban hol tart vajon ön, és ha elakadt, hogyan lehetne ezt fájó veszteséget feldolgozni. A fel nem dolgozott veszteség, ugyanis hosszú távon depresszióba is torkolhat. Én úgy látom, ön egy önismereti úton jár és egy elfogadó, támogató terápiás légkörben az életében fennálló elakadás pszichés összefüggéseinek megértése, érzelmi feldolgozása segítené, hogy megtalálja az erőforrást magában a továbblépéshez! Remélem gondolataimmal tudtam segíteni, amennyiben igényli természetesen személyesen is szívesen állok rendelkezésére! Üdvözlettel: Spák Brigitta