A kérdés
Üdvözlöm! A házasságommal kapcsolatban szeretném tanácsát kérni.19 éve élünk házasságban van egy 15 éves fiúnk.Férjem 51 én 39 éves vagyok.Nyár eleje óta megváltozott a szexuális életünk.Ritkultak az együttlétek ,többször el sem jutottunk a befejezéshez férjem merevedési problémája miatt.Soha nem hánytorgattam fel neki mindig próbáltam segíteni rajta,az orvosi vizsgálattol mereven elzákózott.Három hónapja már semmilyen szexuális kapcsolat nem volt köztünk.Én ezt azzal magyaráztam rengeteget dolgozik,minden héten 2 napra külfödre is utazik,mert sofőr.Hétvégeken pecázni járt a barátaival kikapcsolódás gyanánt.Szinte csak aludni járt haza,beszélgetni sem beszélgettünk, már a fiúnkal sem foglalkozott.Csak a munka és a peca.Próbáltam rábeszélni menjünk el kettesben valahova.Elutasított a gyereket hozta fel kifogásnak,nem lehet itthon hagyni egyedül.Pedig már 15 éves és a nagyszülők is vigyáztak volna rá.Én ekkor éreztem itt biztos nő van a dologban.Sajnos nekem lett igazam.Karácsony előtt két nappal lebukott,félórára eltünt majd megtaláltam az udvaron telefonált.Meglátott, nagyon megijedt, kérdőre vontam ,de mindent tagadott.Majd másnap reggel a nyaggatásomra mindent bevallott.Igen van egy barátnője.A mióta tart kérdésre azt felelte fél éve majd egy napra rá bevallotta már két éve csal folyamatosan.Egy világ omlott össze bennem és a fiúnkban is.Januárban akarta bevallani mert már nembírta ezt a kettős életet.Nem tudja,hogyan tovább mert nagyon szerelmes de ezt a 19 évet sem tudja elfelejteni.Most ott tartunk,hogy beköltözött egy külön szobába mert én eleve kidobtam a közös szobánkból.Megkértem költözzön el de nem hajlandó,mert egy élet munkája van a közös házunkban,és a barátnőjéhez pedig nem tud odaköltözni mert szűkösen lakik a szüleivel.A fiúnk is azt szeretné menjen el, szinte alig áll szóba az apjával.A szobájából is alig akar kijönni.Én még mindig szeretem ezek ellenre is.Kérdeztem mi romlott el, miért történt mindez,mit kap attól a nőtöl amit tőlem nem.Nem akarta megmondani, kitérő válaszokat adott.Majd az egyik veszekedésnél a fejemhez vágta ,én tehetek mindenről.Hányszor mondta,hogy fogyjak le, ne legyen rövid a hajam és még a szex is kevés volt.Sosem voltam sovány így ismert meg és így szeretett belém.Négy évig folyamatos hormonkezelést kaptam ,hogy végre szülessen egy babánk.Majd a fiúnk születése után szerettünk volna még egy babát ,újból hormonokat kaptam,de megszakítottuk a kezelést,mert mégtöbbet híztam és pajzsmirigy problémáim lettek.Ezek után hol tudtam fogyni, hol nem.Igaz ezért mindig is bántott,ilyenkor én mindig visszavágtam,te meg nem tudsz leszokni a dohányzásról.Azzal hiteget, lehet,hogy még megváltozik a helyzet.Mert a tiltott gyümölcs többé már nem tiltott,mert én már tudok róla.De bárhogy is dönt, rá mindig számíthatok majd.De ez a döntés még eltarthat január végig vagy akár márciusig is.Nem bírom ezt a bizonytalanságot,lehet nem kellett volna megmondanom,hogy még mindig szeretem.Így egy adu kártyát adtam a kezébe,ha mégsem lesz olyan jó az új nővel,én akkor is visszafogadom.De kitudja meddig tart ki az én szerelmem is?Mit tehetnék, hogyan kaphatnám vissza őt?Van értelme egyáltalán reménykednem?Válaszát előre is köszönöm.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Barika! Megértem az elkeseredését és a kétségbeesését, hiszen soha rosszabbkor nem pattanhatott volna ki ez a dolog, mint karácsony előtt közvetlenül. Mégis azt tanácsolnám, hogy próbáljon meg egy picit várni, időt adni, hogy a kedélyek egy kissé lecsillapodhassanak. Egy ennyire érzékeny, érzelmileg túlfűtött helyzetben nagyon nehéz higgadtan kommunikálni, márpedig ahhoz, hogy közeledhessenek egymáshoz a tisztázás érdekében, erre lenne szükség. Olyan beszélgetésekre – nem is egyre, többre! -, amikor mindketten őszintén elmondhatják egymásnak érzéseiket, újraértékelhetik közös életüket, együtt elemezni tudják, mi vezetett idáig, mi miatt romlott meg a szexuális kapcsolat Önök között. Nem a múlt öncélú cincálása a cél, de ahhoz, hogy van-e közös jövőjük, szükség van beszélni arról, hogy mi csúszott félre. Mert valami nyilván félrecsúszott, és ebben mindkettejük szerepét érdemes látni. Ezután azt is tisztábban fogják látni, hogy van-e lehetőség a visszautat megtalálni egymáshoz, egy megújult kapcsolatot felépíteni. Mindehhez pedig indulatoktól mentes, nyílt, őszinte és kölcsönös kommunikációra van szükség kettejük között. Ennek érdekében, bármilyen nehéz is, félre kell tennie azt – az egyébként érthető – igényét, hogy azonnali megoldást találjon a problémára. Az első lépés mindenképp az, hogy próbálja meg először megérteni, hogy mi is történhetett. Mi, mikor, hol romlott el? Valóban csak a kilókról, rövid hajról, cigiről stb. volt szó, vagy másról is? Talán hallott már az életközépi válság fogalmáról. Ez az az időszak, amikor az ember élete közepe táján szembenézésre és számvetésre kényszerül, újraértékeli az életét, mit ért el eddig és mire számíthat még élete hátralévő időszakában. Ez az újraértékelési időszak az emberek jó részénél krízissel jár együtt, gyakran sürgető kényszert éreznek, hogy változtassanak az életükön. Gyakran azonban ez nem valódi felismerés, inkább menekülés, ami sokszor jár együtt a külső környezet hibáztatásával, bűnbakkereséssel. Gyakori ilyenkor munkahelyváltás, karrierváltás, de a válás, újraházasodás, a fiatalság, fiatalossá kétségbeesett kergetése is. Elképzelhető, hogy a párja ilyen válságban van éppen. Kétségbeesetten keresi a kiutat, de nem találja, vagy pedig menekülésből választott egy olyan utat, amelytől ő maga is szenved. Azt mondta, fontos neki az együtt töltött 19 évük, és hogy Önök bármikor számíthatnak rá. Ez azt mutatja, hogy ő is kétségek között gyötrődik. Jól tette, hogy őszinte volt vele az érzéseit illetően. Az Ön – illetve a kapcsolatuk - ereje az együtt töltött években, az Önöket összekötő erős kapocsban, intimitásban, kötődésben rejlik. Ha Önnek fontos a férje, akkor ezekre építve – nem pedig taktikázással, különböző adukártyák kijátszásával - igenis megpróbálhatja visszaszerezni őt. Jó lenne azonban, ha ebben a fiuknak semmilyen szerepet nem szánna! Ez az Önök dolga, nem a gyereküké, de leveléből azt olvasom ki, hogy ő nagyon is bevonódott az Önök konfliktusába. Nem az ő feladata, hogy eldöntse, menjen-e vagy maradjon az apja. A távozás vagy maradás kérdésének eldöntésében is azt ajánlom Önnek, várjon még egy kicsit. Adjon magának és a férjének is egy kis időt, hogy végiggondolhassák a lehetséges alternatívákat. Ebben és a nehéz krízishelyzet elviselésében sokat tud Önnek segíteni egy pszichológus, nem kell egyedül küzdenie! Az is elképzelhető, hogy a férjét is sikerül bevonni egy párterápiás folyamatba, amely mindkettejüket szembenézésre és bizonyos változásokra tudná sarkallni. Gyakran előfordul, hogy épp a harmadik megjelenése és az ezáltal létrejött párkapcsolati krízis az, amely megújít, megszilárdít egy korábban kiüresedett kapcsolatot. Kérem, keressen meg, ha személyes segítségemet igényli, igénylik. Üdvözlettel: Roboz Gabriella