A kérdés
Tisztelt Pszichológus! Párkapcsolati kérdéssel fordulok Önhöz! A 1,5 éve tartó kapcsolatom nem éppen zökkenő mentes.Nem tudok eligazodni a párom viselkedésén(persze az én természet sem egyszerű) de egyszer a minden jól működik és velem tervezi a jövőt a másik pillanatban pedig úgy gondolja,h üres a kapcsolatunk! Véleményem szerint nem vagyunk együtt sokat,de ő ezt a heti 2-3 napot (ami javarészt csak az esti órákban történik)olykor soknak gondolja!Sajnos amit említettem már az én természetem sem a legjobb,mert sajnos az egyszerű helyzetekre is ingerülten és elutasítóan reagálok!A kapcsolatunkat mindig próbáljuk újra kezdeni és javítani,mivel nagyon szeretem a páromat szeretnék a természetemen változtatni és egy kellemes beszélgetéssel megoldani a problémákat!Ebben szeretném a segítségét kérni,hogy hogyan legyek őszinte,nyugodt,nyílt de ne legyek annyira sebezhető? Válaszát előre is köszönöm !A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Bizonytalan! Számos információ hiányzik a leveléből ahhoz, hogy érdemi választ lehessen adni. Először is nem tudom az életkorukat. Továbbá: leírta, hogy másfél éve vannak együtt, de azt nem, hogy mióta jelentkeznek ezek a problémák a kapcsolatukban. Az elejétől kezdve konfliktusos volt-e, vagy csak az utóbbi időben romlott meg? Ha csak az utóbbi időben, akkor mihez köthető a változás? Jó lenne tudni, hogy a korábbi kapcsolataikban hogyan működtek. Ön például korábban is „rossz természetű”, ingerült és elutasító volt, vagy csak ebben a kapcsolatában viselkedik így? Korábban is sebezhető volt, vagy csak a barátja következetlen, kiismerhetetlen és elutasító viselkedése, kommunikációja váltja ki – egyébként joggal – a túlérzékeny reakcióját? A partnere sűrű elfoglaltsága miatt találkoznak viszonylag ritkán, vagy neki egyébként is ennyire van csak igénye? Az előző kapcsolataiban is ilyen volt, vagy csak Ön „sok” neki? Ismerni kellene kettejük családi hátterét is. Lehet, hogy valóban az Ön indulatkezelési nehézségein múlik a dolog, de az is lehet, hogy a barátja egyelőre nem tud, vagy nem akar elköteleződni, vagy esetleg alapvetően elköteleződésre képtelen személyiség, mint az egyre gyakrabban tapasztalható a fiatal férfiak körében. A kommunikáció valóban nagyon fontos, ha nem a legfontosabb dolog egy párkapcsolatban, de – vagy éppen ezért – illúzió lenne azt gondolni, hogy egyetlen „kellemes beszélgetéssel” meg fog oldódni a problémájuk. Viszont jó nyomon jár, valóban a megfelelő kommunikáció vezetheti el Önöket a konfliktusaik megoldásához. Erre azonban egyetlen levélben nem adható jó recept. Valóban kell hozzá megfelelő indulatkezelési képesség – meg aztán sok-sok minden, empátia, odafigyelés, meghallgatási képesség, megfelelő visszacsatolás, érzelmi intelligencia és még sorolhatnám -, de az első és legfontosabb a kölcsönös szándék erre! Ha a párja nem hajlandó Önnel leülni őszintén beszélgetni a problémáikról és a megoldási javaslatairól, akkor Ön nem sokat tehet, ráadásul ez a későbbiekre nézve sem jó előjel a közös jövőjükre nézve. Én mindenesetre a további próbálkozást javasolnám. Ha a kommunikációs próbálkozásai ezután is kudarcba fulladnak, esetleg még egyet tehet: megpróbálhatja objektív, elfogulatlan kívülálló – elsősorban pszichológus, párkapcsolati terapeuta - segítségével „megfejteni” a barátját, egyúttal kezelni a saját, feltételezett indulatkezelési problémáit is. Szívesen felajánlom ehhez a segítségemet, amennyiben úgy dönt, hogy elfogadja. Üdvözlettel: Roboz Gabriella