A kérdés
Kedves Hölgyem/Uram! Egy összetett problémával szeretnék önhöz fordulni segítségért. 26 éves vagyok, párommal (28) már 5 éve vagyunk együtt. Valójában ez az első komoly kapcsolat mindkettőnknek. Nagyon szeretjük egymást, de vannak olyan kérdések, amelyekben nem jutunk dűlőre. Mostanában elég gyakran érzem magam depressziósan, reggelente nincs kedvem felkelni és legszívesebben semmit sem csinálnék, mindeközben egyfolytában a problémáimon forog az agyam. A helyzetet csak fokozza, hogy sosem voltam erős személyiség. Tizenéves koromban sokszor még az is felért egy stresszhelyzettel, ha be kellett mennem egy idegen helyre. Társaságokba sem sikerült beilleszkednem igazán, mindvégig kívülállónak éreztem magam. Úgy gondoltam, hogy majd az egyetemen újrakezdem (új emberek, új környezet, távol az otthontól stb.), de ugyanazokba a hibákba estem. Mindig találtam egy-két olyan embert, akivel jól kijövök, de inkább magamnak való vagyok. Nehezen tudok megnyílni még a barátaim előtt is. A depressziós tünetek mindig egyes rosszabb periódusokban törnek rám, utána enyhülnek. Most azonban annyi minden jött össze, hogy úgy érzem most kell megoldást találnom mielőtt több helyen omlik össze az életem. Egy év után találtam munkát a kereskedelemben, de valójában ennél többre vágyom. Azonban képtelen vagyok rá, hogy váltsak. Úgy érzem ez reálisan nézve sem könnyű és nem vagyok az a rátermett típus. Édesanyám egy komolyabb betegségbe került, ami szintén nyomaszt és próbálok segíteni neki. A párommal még nem élünk együtt, de elég sokszor alszom nála. Én otthon lakom a szüleimmel vidéken, ő pedig a fővárosban él. A lakást, amiben lakik ő tatja fenn, de nem egyedül az övé, így az tulajdonképpen egy átjáróház, mindenki használja (testvérek, édesanyja). Azt tervezzük, hogy közös házba költözünk az esküvő után. Ennek érdekében egyéni vállalkozásba kezdett és rengeteget dolgozik. Én úgy érzem keveset vagyunk együtt, az életünk csak a munkából áll. Csak este találkozunk és sokszor már nem bírom ébren megvárni. Még szabadnapja sincsen, nem megyünk és nem csinálunk együtt semmit. A válasza: nem teheti meg (anyagi függés) és ha a vállalkozása beindul, akkor minderre több idő jut, mert valójában ő is ezt szeretné. Én viszont már nem tudok bízni/várni ebben a bizonytalan időpontban. A másik téma a szex, amiben nem egyezünk. Én már nagyon örülnék, ha megtörténne köztünk (a mindkettőnk számára első) együttlét, de ő mindenképp az esküvő utánra szeretné hagyni (elvi okok miatt). Én ezt a feszültséget sem tudom elviselni, de szerinte én vagyok aki rosszul működik. Néha próbáltam ezeket vele megbeszélni, de mindig kudarcba fullad: blokkok vannak bennem, nehezen tudok megnyilvánulni és vele kiváltképp igaz ez, másrészről a végén még nekem van bűntudatom amiért én nem értem meg őt (úgy érzem ez nem megbeszélés, hanem vita). Az ő érvei sem alaptalanok: nem figyelek rá (tényleg nem tudok figyelni, a memóriám pedig egyre rosszabb lesz), szerinte nekem is kellene valami hobbi, amivel le tudnám foglalni magam és túl sok időm van ilyeneken gondolkodni. Én szeretném rendbe hozni a dolgokat, de nem tudom hol kezdjem el. Úgy gondolom, ha ezt a kommunikációs gátat le lehetne bontani köztünk, akkor lenne esély a megoldásra, de egyedül képtelen vagyok rá. Köszönöm a válaszát!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Brigi! Valóban összetett a probléma. Nézzük sorjában. A depressziós tünetek valóban olyanok, hogy akkor törnek a felszínre az arra hajlamos személynél, ha nehéz élethelyzetbe kerül. Úgy tűnik, Önnel több ponton is így történt. A munkája nem igazán kielégítő, ráadásul előzőleg hosszabb ideig kényszerült munka nélkül élni. Az édesanyja betegsége egy másik tényező. A barátjával keveset találkoznak, bizonytalannak érzi a jövőt, kevés az élmény és az öröm az életében, nincs hobbija, bezártnak érzi magát. Emellett korábbi tapasztalatai és személyiségvonásai is nyilvánvalóban szerepet játszatnak a depressziójában. Mindezért fontos lenne szakemberhez, pszichológushoz vagy pszichoterapeutához fordulni, akivel közösen feltárnák a depressziója gyökereit, oldanák a tüneteit, és egyenként megoldásokat dolgoznának ki a problémáira. Elképzelhető, hogy ennek következtében a párkapcsolatában is jobban fogja érezni magát. Sokszor megfigyelhető, hogy a pszichológussal való feltáró-feldolgozó-problémamegoldó munka a párkapcsolatra is jótékony hatással van. Ha az egyik fél változik, az a másik felet is döntési helyzetbe fogja hozni. De az is elképzelhető, hogy párterápiára lesz szükség, amelyen együttesen kell részt venniük. Úgy tűnik, a kommunikáció egyelőre „befulladt” Önök között. Kölcsönösen úgy érzik, nem kapnak elég figyelmet a másiktól, ráadásul Ön úgy érzi, adni sem is tud megfelelő figyelmet, ezért bűntudata van. A párterápia segítene a kommunikációs gátak lebontásában. A szex kérdésében is csak megfelelő kommunikációval tudnának dűlőre jutni. Fontos lenne tudni, hogy az „elvi okok” mit takarnak. Ha vallásos, erkölcsi meggyőződésből halasztja a párja az első együttlétet az esküvő utánra, akkor érvekkel Ön nemigen fogja tudni őt meggyőzni, ez esetben viszont tűzzék ki minél hamarabbra az esküvőt. Nem derül ki a leveléből, hogy erre hónapokat vagy éveket kellene még várni, esetleg teljesen bizonytalan az időpont. Ebbe ne nyugodjon bele. Le lehet mondani a szexről a másik kedvéért átmenetileg, de Önnek joga van tudni, hogyan tervezze a jövőjét, lesz-e esküvő, és ha igen, mikor. Szívesen felajánlom Önnek/Önöknek a segítségemet, akár egyéni konzultációs, akár párterápiás formában. Az oldalon megtalálja az elérhetőségeimet. Üdvözlettel, bízva a javulásban/gyógyulásban: Roboz Gabriella