A kérdés
Üdvözlöm! A problémám az, hogy nagyon gyakran önbizalomhiányban szenvedek és ez kihat a párkapcsolatomra is. Nem érzem, hogy én lennék számára a megfelelő, de ez szerinte butaság, mivel együtt is élünk. A probléma miatt gyakori a féltékenység is. Mit tudnék tenni annak érdekében, hogy növeljem az önbizalmamat és ne járjon az agyam felesleges dolgokon? Köszönöm válaszát!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Adrienn! Nagyon rövidke levelet írt, így csak általánosságban tudok írni az önbizalomhiányról, önértékelési problémákról. Az alacsony önértékelés és kevés önbizalom olyan probléma, amely nagyon sok embert érint, de amelynek nincs egységes gyökere: eredhet alkati jellemzőkből, neveltetésből, családi jellemzőkből, gyerekkori tapasztalatokból. Önnek igaza van, amikor a féltékenységét is az önbizalomhiánnyal kapcsolja össze. A féltékenység alapja mindenekelőtt az önértékelési zavar. Ha valaki önmagát nem tartja szépnek, jónak, értékesnek, akkor mondhat bármit a másik, sose fogja hitelesnek érezni. Két úton lehetne elindulni. Egyrészt érdemes lenne feltárni - önismereti-személyiségfejlesztési munkával - az önértékelési problémái valószínűleg gyerekkori eredetű gyökereit. Ha ezeket - lehetőleg pszichológus segítségével - megismerte, megértette, akkor már könnyebb tovább lépni, újfajta módon viszonyulni a világhoz, a barátjához, önmagához. Az egyéni terápia mellett/után érdemes lenne személyiségfejlesztő vagy pszichodráma csoportban rész vennie, hogy az új ismereteket, készségeket társas közegben is alkalmazza, gyakorolhassa. Másrészt a feltáró önismereti munka mellett fontos lenne a gondolkodásmódján, beállítódásain változtatni. Az önbizalomhiány kellemetlen érzés, de nem kell megadnunk magunkat neki. Minden ember a maga nemében értékes, csak meg kell találni azt a közeget, amelyben kibontakoztathatja az értékeit. De ezt aktívan, magunknak kell megkeresnünk! A rágódás, negatív gondolkodás rossz beidegződés, amin lehet fordítani. Aki negatívan gondolkozik, az csak a negatívumokat fogja észrevenni maga körül, és valóban ilyen is lesz az élete. Ezt nevezi a pszichológia negatív "sorskönyvírásnak", vagy önbeteljesítő jóslatnak. Ráadásul az önbizalomhiány - amit a depressziós állapot és a szociális sikertelenségek csak tovább erősítenek - huzamosabb idő után annyira beépül a személyiségbe, hogy egyre nehezebb lesz oldani, még terápiával is. A pozitív gondolkodást lehet készségszinten fejleszteni, gyakorolni is. Akár önerőből is (szakirodalmat könnyen kereshet a neten, önbizalom-fejlesztés, önértékelés címszóval, rengeteg ilyen önsegítő könyv létezik), de természetesen a terápia ebben is tud segíteni. Gondolja át az eddigi életét, élményeit ebből a szempontból! Vajon mi az oka, hogy ennyire kevésre értékeli magát? Kérdezze meg a barátait, szeretteit, hogy milyennek látják Önt. Vegye számba az eddigi sikereit, azokat az eredményeket, amiket elért, azokat a vonásokat, amiket jó tulajdonságaiként könyvelhet el. Akár írja is le ezeket egy listába, vagy írjon naplót. A naplóírás ragyogó terápiás eszköz! Mindig tudatosítsa magában, ha valami jól ment, ha elégedett. Nem kell tökéletes teljesítményre törekedni, elégedjen meg az „elég jó”-val is. Mindez persze idő- és energiaigényes, de ennyi befektetést talán megér a jobb, valódibb, pozitívabb önképe és a párkapcsolata is. Kívánom, hogy tudjon ezen fordítani, és bízzon jobban magában! Üdvözlettel: Roboz Gabriella