A kérdés
Tisztelt Doktornő! A kislányom elsős, okos de tanulni nem hajlandó, Az iskolában elvégzi a feladatokat,de sokszor előfordul hogy az utolsó feladatokat áthúzza mondván elfáradt. A házit az itthoni tanulást harcok árán tudom megcsináltatni vele sokszor zsarolnom kell és nem egyszer sírás a dolog vége. Egy-egy feladat felett tud hisztizni félórát, elkalandozik mindent kitalál orrfújás, illemhely megkeresése mindent csak hogy az időt húzza de ha már nem bírom cérnával rádörrentek és öt perc alatt kész a feladat a matekon nem is nagyon kell gondolkodnia az írás az olvasás szépen megy, de őt a játék még sokkal jobban érdekli erre is hagyok időt de szeretném ha kötelezettségeit nagyobb kedvel végezné el vagy hogy megértse felesleges a hiszti nem ér el vele semmit előfordul akkor még adok neki egy feladatot. A tanárnő szerint hagyni kell miért talán ő hagyja az órán? Tudom anyaként megértem hogy a játék még fontos de nem hagyhatom rá mert nem venné elő a könyveit sosem egyébként én sem szerettem tanulni de nyilván ezt nem mondhatom neki.Próbálok rá észérvekkel hatni nem nagy sikerrel nem akarok veszekedni vele nem szeretném ha a tanulást evvel kötné össze de lehet hogy már elkéstem? Várom válaszát hogy ebben az esetben mit tehetnék? Üdvözlettel:Sváb JuditA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Judit! Köszönöm, hogy kérdésével a Pszichológuskereső szakembereihez fordult. Megértem, hogy nehéz lehet Önnek ez a helyzet, hiszen írásából látszik, hogy gondos, előrelátó anyukaként szeretné megalapozni kislánya sikeres jövőjét a tanulásban, iskolai előmenetelben. Jó olvasni, hogy kislánya szépen halad, minden szépen megy neki, amit ebben az életkorban tudnia kell, vagyis jó képességű, ügyes kisgyerek lehet. Gyermekekkel foglalkozó pszichológusként megerősíthetem abban, amit Ön is ír: a játék valóban nagyon fontos, egy elsős kisgyereknél még éppen annyira, mint a tanulás. Az első osztály szinte még átmenet az óvódás-lét és az iskolás-lét között. Nagyon nagy feladat egy 6-7 éves kisgyereknek megszokni az addigi teljesen szabad és játék-központú életmódhoz képest azt, amit az iskola követel: megfelelni, teljesíteni, odafigyelni, mindig csinálni valamilyen feladatot és mindeközben még jól is viselkedni. Ebben valóban rettentően el is lehet fáradni. Ezért a legtöbb iskolában első osztályban még nem nagyon van házi feladat, otthoni gyakorló feladat, hiszen kell idő a játszásra, amire az iskolában valóban kevesebb a lehetőség. Igaza van abban, hogy az iskolában a tanárnő sem hagyja, hogy kislánya ott is játsszon vagy elkerülje a feladatmegoldást – de éppen azért van szüksége a pihenésre, szabad játékidőre otthon! Nagyon megértem, hogy úgy érzi, nem hagyhatja rá a kislányra a dolgokat, mert magától nem is venné elő a könyveit - ebben minden bizonnyal igaza van. Úgy érzem, Ön is azt szeretné, ha kislánya belső indíttatásból, magától tanulna, gyakorolna, foglalkozna az iskolai teljesítményével. Ehhez az kell, hogy megszeresse a tanulást, hogy élvezettel üljön le olvasni vagy akár matekozni, és örömet találjon benne. Ahogyan Ön is sejti anyai megérzéssel: ehhez valóban nem jó út az, amin járnak, a veszekedős, huzakodós, mindenkit kimerítő harcok a gyakorlás körül. Lehet, hogy kísérletképpen egy időre kipróbálhatnák, milyen az, ha otthon egyáltalán nincs kimondottan tanulás vagy csak minimális mértékben! Helyette inkább legyen játék, mesélés vagy akár közös bevásárlás, főzés (utóbbiakban például elég sok az észrevétlen matekozás – kiszámolni a mennyiségeket vagy éppen összeadni a boltban a vásárolt dolgok árait). Valószínű, hogy kislánya tanulmányi eredményeiben ez nem okoz majd visszaesést, és a pozitívabb otthoni légkör mindenkinek hasznára válik. Remélem, hogy válaszommal segítem Önt abban, hogy megtalálja a kislányának és Önnek is legmegfelelőbb megoldást és állok rendelkezésére, ha további kérdései vagy megosztani való gondolata lennének a témával kapcsolatban. Üdvözlettel: Nagy Éva pszichológus.