A kérdés
Hello! 16 éves vagyok. Iskolában jól tanulok, hetente 4szer lovagolok (feles bértartó vagyok), általában optimista, életvidám vagyok. Az önbizalmam viszont mostanában viszont egyre kisebb. Mindenhez, amihez hozzákezdek, elromlik, vagy legalábbis nem úgy sikerül, ahogy akartam. Például a német középfokú nyelvvizsga: most áprilisban fogok menni az írásbeli részére harmadjára!! Nem hogy elsőre, de még másodszora sem sikerült az írásbeli.... Mint mondtam, 16 éves vagyok, és eddig egy komolyabb kapcsolatom sem volt, pedig már szeretnék pasizni, de egyszerűen nem megy, őszintén megmondva már a szüzességemet is szeretném elveszteni, rengeteget jár a szexen az agyam.. Úgy érzem, egy rakás szerencsétlenség vagyok és ehhez apukám sem segít hozzá, aki olyanokat mond pl, legszívesebben letagadna engem, hogy nem is érti, hogy lehetnek barátaim stb stb. Anyu figyelme pedig a nővéremé, mindig az ő kívánságait lesi. Kicsit álmodozó típus vagyok, esténként elalvás közben mindig fantáziálok arról, hogy mit és hogyan csinálhattam volna egyes esetekben, általában fiúkkal kapcsolatosan. A divat érdekel, interneten sok időt töltök azzal, hogy különböző ruhákat, ruhaösszeállításokat nézegetek. A baj csak az, hogy semmi pénzünk nincs vásárolgatni, pedig olyan szívesen felújítanám a ruhatáramat! Diákmunkát vállalok, kb 3 hónapja újságot hordok a telepen, fárasztó és annyira nem szeretem, de legalább vmi zsebpénzem lesz így. Ezt azonban nem költöm el semmire, gyűjtöm egy saját lóra:) Ugyanis leghőbb álmom egy ló! Most feles tartásban tartom Krétát, egy 11 éves arab félvért. Gyönyörű, okos, érzékeny, egyszóval tökéletes, imádom, mindent megtennék érte. Már több, mint 6 éve ismerem, azóta szerelmes vagyok belé<3 De a lényeg az, hogy meg akarok változni. Úgy gyökeresen! Jobb ember akarok lenni, új ruhákat szeretnék, új hajat (de anyu nem engedi a festetést), szobámat át szeretném alakítani (már meg is tettem), illetve nem akarok önző lenni, ugyanis néha rajta kapom magamat azon, hogy önzőn viselkedek másokkal szemben. Ilyenkor mindig gyorsan változtatok a hozzáállásomon és még segítek is az illetőnek. És Krétát, a lovat is el akarom hagyni, másik feles bértartást keresek a következő hónapra. Nem tudom, hogy miért teszem, talán mert az ottani lovardában már megbélyegeztek egy hallgatak, szűkszavú kislánynak, holott egyáltalán nem vagyok az, csak idegenek között. Ha csak rá gondolok, hogy soha többé nem láthatom azt a lovat, vérziik a szívem, mégis feles tartást fogok váltani, mert ha én vmit kigondolok, akk az úgy is lesz, ha rajtam múlik.. Márpedig ez csak rajtam múlik. Ja és azon is akarok változtatni, hogy idegenek között megnémulok, semmi vicces nem jut eszembe, így mindenki beskatulyáz egy visszahúzodó, ártatlan kislánynak. De nem vagyok az, ha ismerem már az embereket, kinyílok, társaságszerető vagyok, a barátaim és ismerőseim között imádok a központban lenni, szerepelni, csak a nyilvánosság és idegenek előtt félek.. Még akkor is, ha tudom, soha többet nem látom őket! Kérlek, segíts, mégis hogy változhatok meg? És mielőtt vmi drága kurzust/könyvet/bármit ajánlanál, rögtön nemet kell mondanom láthatatlanban, mert komolyan mondtam azt, hogy nincs pénzünk ilyen "butaságokra". Válaszodat előre is köszönöm! TündiA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Tündi! Köszönöm, hogy a kérdéseiddel a Pszichológuskereső szakembereihez fordultál. Jó volt olvasni a soraidat, mert úgy látom, hogy nagyon érzékeny, sokféle dolog iránt érdeklődő, önmagával őszinte fiatal lány vagy (teljesen rendben lévő gondolatokkal és vágyakkal), aki nyitott a fejlődésre és a változásra és tud küzdeni azért, amit fontosnak érez – ezek mind nagyon jó tulajdonságok. Nagy erőre vall, hogy képes vagy dolgozni és pénzt keresni, hogy megvalósítsd, amit szeretnél, ezt 16 évesen még nem sokan teszik meg. Nem lehet egyszerű, ha bizonyos helyzetekben azt érzed, hogy nincs elég önbizalmad, hogy megnémulsz, nem tudsz olyan vicces, könnyed és vidám lenni, amilyen szeretnél, és biztos cseppet sem vigasztal téged az a tudat, hogy ez bizony másokkal is gyakran így van. De ugyanakkor írod, hogy vannak barátaid, és hogy előttük meg tudsz nyílni és képes vagy önmagad adni. A lovardában hasonló érdeklődésű emberekkel találkozol, talán a lovakról beszélgetve (mint közös téma) lehet közeledni a többiekhez, esetleg ezt kipróbálhatod. Kicsit aggasztónak érzem, amit a családodról írtál, nem lehet könnyű apukád szavait hallani és az anyukád figyelmét hiányolni. Nem tudom, milyen a kapcsolatod a nővéreddel, de talán vele is lehetne jobb. Sok mindent írtál még, amiket ezen a nyilvános felületen talán nem annyira lehet megbeszélni, ezért írnék most csak ennyit. De azt gondolom, hogy érdemes lenne valakivel beszélgetned ezekről az érzésekről, gondolatokról, kérdésekről, például egy pszichológussal. Ennek az a jósága, hogy őszintén, nyíltan és négyszemközt beszélgethetsz valakivel magadról, aki elfogad úgy, ahogy vagy és segít abban, hogy jobban megismerd, és akár egyes dolgokban megváltoztasd önmagad. Ingyenes pszichológiai ellátást kaphatsz a nevelési tanácsadóban (ezt meg tudod nézni az interneten, hogy ahol te laksz, ott hol van a közelben ilyen), ha van, akkor az iskolapszichológusnál, illetve olyan ingyenes, fiataloknak fenntartott lelkisegély-vonalon, mint például a Kék Vonal. Kitartást kívánok neked a tanuláshoz és bízom benne, hogy most sikerülni fog a nyelvvizsgád! (Egyébként úgysem fogják beleírni, hogy hányadikra sikerült… :-) ) Üdvözlettel: Éva