A kérdést megválaszolta Nagy Éva

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Eszter! Köszönöm, hogy kérdésével a Pszichológuskereső szakembereihez fordult. Úgy vélem, jogosan aggódik a kisfiú miatt. A szülők szétválása és a kapcsolati nehézségeik mindenképpen megterhelőek egy kisgyerek számára. Levele alapján úgy tűnik, hogy ebben az esetben ezt még tetézi az, hogy az édesanya számára nagy kihívásnak tűnik kisfia körül egy érzelmileg biztonságos otthont fenntartani és talán az apukánál töltött hétvégék sem úgy alakulnak, ahogyan a kisfiú számára jó lenne. Jó olvasni, hogy Önnel sokat van együtt, ahogyan ír, abból érezhető a kisfiú iránti törődés és segítő szándék. Fontos, hogy Ön felismerte, hogy a kisfiú viselkedése szokatlan, bajt jelezhet. Látatlanban nem állapítanám meg, hogy mi lehet ennek a sajátos viselkedésnek a háttere, amit Ön leírt. Elképzelhető, hogy valóban látott, halott olyan dolgokat, amiket nem ért, nem tud feldolgozni és ijesztő, félelmetes élmények számára – a szexuális együttlét mindenképpen ilyen látvány egy kisgyerek számára. Az éjszakai felriadás, rossz álmok, az egyedül alvás elutasítása és a túlzásba vitt maszturbáció, de az önállótlanság, a viselkedési problémák is mind-mind jelei annak, hogy a kisfiú érzelmi-hangulati állapota kiegyensúlyozatlan. Hosszú távon maradandó következményei lehetnek annak, ha nem kap segítséget ebben a helyzetben. Megértem, hogy az édesapa számára nehéz elfogadni azt, hogy baj van. Nagyon felelősségteljes lépés volt az Ön részéről jelezni tapasztalatait az apának, és biztatom arra, hogy továbbra is képviselje a kisfiú érdekét a szülők előtt, hiszen nyilvánvaló számomra, hogy ez a kisgyerek, de maga a szülőpár is segítségre szorul abban, hogy (szülői kötelességüknek megfelelve) olyan környezetet biztosítsanak gyermekük számára, amely lehetővé teszi számára a megfelelő testi-lelki-szellemi fejlődést. Ennek a megfelelő környezetnek a kialakítása és fenntartása olyan kötelessége a szülőknek, amely ebben az esetben úgy tűnik nem teljesül, a gyermek megfelelő fejlődése veszélyeztetve van. Ilyen helyzetben indokolt külső segítség igénybe vétele. Mindenképpen indokolt lenne a szülők közötti mediáció annak érdekében, hogy a láthatás rendeződjön, hiszen fontos tudni azt is, hogy egyik szülőnek sincsen joga visszatartani a gyermeket, megvonva ezzel a szülői láthatást, hiszen ez a gyermeknek alapvető joga: rendszeresen találkozni és együtt lenni mindkét szülőjével. A kisfiú számára pszichoterápiás folyamat javasolt, amelynek során feltárható, hogy milyen traumatizáció áll a tünetei hátterében és gyógyíthatók a már megszerzett lelki sérülések is. Ingyenes pszichológiai ellátást és mediációt is kínál a minden településen működő gyermekjóléti szolgálat, amely hivatalból is köteles ellenőrizni és tenni érte, hogy minden gyerek a számára megfelelő környezetben növekedjen fel. Ingyenes pszichológiai ellátást a nevelési tanácsadó is nyújt. Számomra meglepő enne, ha a kisfiúval kapcsolatos sajátos viselkedési tünetek az óvodában nem tűntek volna fel, ezért első lépésként feltétlenül érdemes lenne az óvónőkkel, ha van, akkor az óvodapszichológussal is konzultálni. Akár az apuka is megteheti ezt, hátha segít számára belátni a probléma komolyságát, ha a gyerekkel nap nap után találkozó szakemberektől hall erről. Szeretném hangsúlyozni, hogy úgy érzem, a kisfiú érzelmi fejlődése jelenleg veszélyben van, ennek érdekében nagyon fontos ezeknek a lépéseknek a megtétele, minimálisan a konzultáció az óvónőkkel, de a gyermekjóléti szolgálattal való kapcsolatfelvétel is indokolt. A gyermek veszélyeztetettségével kapcsolatos jelzést a gyermekjóléti szolgálatnál bárki megteheti, akár névtelenséget, diszkréciót kérve is. A jelzést követően a gyermekjóléti szolgálat vizsgálatot indít, melynek során egy családgondozó családlátogatások, a szülőkkel és a gyerekkel való találkozás során tárja fel a helyzetet és a gyerek legfőbb érdekét szem előtt tartva együtt gondolkodik a családdal, a szülőkkel arról, hogy hogyan biztosítható a gyermek számára a megfelelő érzelmi-fizikai biztonságot nyújtó otthoni környezet. Úgy vélem, az Ön helyzete különleges ebben a helyzetben, hiszen ahogyan írja is, nincsen vér szerinti kapcsolatban a kisfiúval. Ugyanakkor nagyon nagy bátorság és felelősségteljes lépés nem behúnyni a szemét, látva, hogy ez a gyerek bajban van és segítségre szorul. Amit Ön tehet érte jelenleg, az az, hogy az apát segíti abban, hogy meg tudja tenni a megfelelő lépéseket, illetve hogy a kisfiú számára legalább Ön biztosít egy érzelmileg elérhető, megközelíthető és stabil felnőttet, akihez lehet kötődni, akihez oda lehet bújni, amikor rosszat álmodik és aki nem szidja össze akkor sem, ha például maszturbál a fürdőkádban. Nagyon fontos lenne külső segítség bevonása az Ön szempontjából is, hogy adott esetben megbeszélhesse kétségeit, kérdéseit is valakivel. Remélem, hogy válaszaimmal segítettem tisztábban látni a helyzetet és a lehetőségeket, és bízom benne, hogy továbbra is a kisfiú mellett állva segíti ennek a folyamatnak a rendeződését!