A kérdés
Én egy nagyon bonyolult dologban kérem a segítségét vagy tanácsát. Több évig éltem boldognak hitt kapcsolatban,azt hittem az én életemben minden rendben van. egyszer csak megismerkedtem valakivel akiről azt gondoltam csak egy kis izgalom kaland,még ugysem történt Velem ilyen,csakhogy nagyon mély érzelmek és kötöttség alakult ki. ami odáig vezetett,hogy mindketten felszámoltuk az életünket és azt gondoltuk majd együtt. de ennek az együttnek mindig voltak gátló tényezői,az uj választottam olyan színten féltékeny és birtokló,hogy a cirkuszok és kébzelgései teljesen megkeserítették a hétköznapjainkat és gáttat vetettek a közös életünknek,megismerkedésünkor is ilyen volt ,de a helyzetre hivatkozott,azt mondta ha ez változik ő is fog,de sajnos amikor már csak ő és Én voltunk a kapcsolatban sem szüntek a féltékenységi rohamok sőtt.Mivel én igy nem válaltam a cirkuszokkal és állandó magyarázkodásokkal teli közös életet még inkább szaporodtak a veszekedések és vádaskodások. Nem tudtam kezelni a helyzetet,kétségbe estem,és a volt párom jött a megmentésemre A két ember teljesen ellentéte egymásnak az egyik a nyugalmat biztonságot és megértést biztositja,mig a másik a szenvedélyt és az örökös veszekedést. Én akkor ugy döntöttem mindenkinek jobb lesz ha vissza hátrálok.Sajnos megpróbáltam ujrakezdeni az életem és az elmúlt hónapokban úgy tünt,hogy sikerül is,de ujra feltünt a régi harmadik és Én balga belementem csak váltsunk egy két üzenetet,hogy könnyebb legyen azóta ujra beszélünk,ujra cirkuszolunk és ujra magyarázom a semmit folyamatosan. minden nap elhatározom nincs erre szükségem van egy életem ami nélküle jó is lehetne ,de valami mégis hozzá láncol.Kérem mondja el véleményét miért nem értékelem a jót ,és miért ragaszkodok azokhoz a dolgokhoz amik napi szinten megkeseritík az életem,hogyan tudnám elengedni ezt a dolgot végleg.Miért vagyok ilyen zavart,biztos bennem van a hiba.köszönöm válaszát.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Forever! Köszönjük, hogy kérdésével a Pszichológuskereső szakembereihez fordult. Nem lehetett könnyű leírni ezeket az eseményeket, érezhető leveléből, hogy mennyire felzaklatja Önt ez az egész. Ugyanakkor szeretném megnyugtatni, hogy nem gondolom, hogy Ön lenne a hibás, hiszen egy kapcsolat alakulása sohasem egyetlen emberen múlik, ehhez minimum ketten, az Ön esetében hárman kellenek. Ugyanakkor megértem, hogy belül most zavarodottságot érez és felelősséget a kialakult helyzetért, mintha Ön lenne az, akinek nem elég jó, ami van. Valóban zavarba ejtő lehet, hogy úgy érzi, ahhoz ragaszkodik, amiről már kiderült, hogy csak keserűséget és fájdalmat tud Önnek okozni. De sajnos nem az eszünkkel érzünk, az érzelmekben gyakran nincs logika. Talán segíthet átgondolni, mi lehet az, amiért a régi-új párkapcsolatában jó lenni és mi az, ami a másik félhez vonja Önt? Milyen érzéseket kelt Önben az a gondolat, ha elképzeli, hogy többé nem beszélne, nem váltana üzenetet a második párjával? Mit érezne, ha a régi-új párjával érne véget a kapcsolatuk? Az is előfordul, hogy mélyebbre (például gyerekkorunkba) nyúlik vissza a gyökere annak, amit a jelenben teszünk, talán ismétlünk valami régi mintát, újrajátszunk valami régi történetet. Egyéni önismereti munkával, pszichoterápiával feltárhatók ezek a gyökerek és új megoldási módok tanulhatók azokra a helyzetekre, amikre most nincs megfelelő stratégiánk. Lehet, hogy párterápiás munkával az is mélyebben megérthető, hogy régi-új párja hogyan van jelen ebben a kapcsolatban, mi az, amitől Önök ketten úgy működnek, úgy vannak együtt párként, hogy oda „befér” és ilyen komoly hatást vált ki egy harmadik. Ez a terápiás forma lehetőséget kínál arra is, hogy párként együtt gondolkodva, egymást és önmagukat is mélyebben megismerve, megértve tudjanak szembenézni a helyzettel. Remélem, hogy ezek a javaslatok segítenek kiválasztani, milyen úton is induljon el a változás felé. Sok erőt és sikert kívánok Önnek ehhez a lelki munkához!