A kérdés
Kedves pszichológus! 23éves lány vagyok. Két évvel ezelőtt beleszerettem egy 40 éves elvált 2 gyermekes apukába. "Apukáról" tudni kell, hogy még mindig a volt feleségével és a két gyermekével lakik egy háztartásban. Mi utcánkban laknak, minden nap szembesülnöm kell vele. Együtt voltunk majdnem másfél évig. Első fél év az maga volt a tökély. Mindig vitt magával ha dolgozni ment, ha csak a hobbiának akart kedvezni, én is sokat jártam be hozzá a munkahelyére. Ex felesége tudott rólunk meg a gyerekek is. A exe az életét feltette rá,hogy a volt férjének megkeserítse az életét. Akkoriban a barátom azt mondta akármit tesz nem tud onnan elköltözni, nem tudja eladni a házat mert exe ott tesz keresztbe neki ahol csak lehet. A lényeg, hogy fél év után le kellett szerelnie ( tűzoltó volt) és onnantól minden megváltozott. Facebook oldalán élte az életét Már át sem járt hozzám, már heti 2alkalommal találkozgattunk akkor is 1-2 órára. Közben kaptam egy névtelen levelet a postaládában, hogy a barátom nem a másodállásában volt hanem egy nőt látogatott meg. Onnan nálam elszakadt a cérna. Onnantól elfogott a zöldszemű szörnyeteg. Még húztuk majdnem egy évig ezt a kapcsolatot heti 2 találkozásokkal. Meguntam kiborult a bili nálam és már napi szinten hisztiztem. "ki az a nő aki lájkolta a képed? Ki az aki hozzászólt? Mi közöd van hozzá? miért lájkolod a képeit? " Szóval a facebook nekem az a halálom. Már nem vagyunk együtt fél éve... ő napi szinten keres próbál kedves lenni hozzám, de én úgy érzem, hogy ez a pasi mindenkinek azt mondja amit hallani akar, azért van annyi nő akik ott olvadoznak az oldalán. Nekem is mindig írja, hogy szeretné, hogy a kapcsolatunk olyan legyen mint régen, de ha szeretné akkor miért nem találkozik velem? Együtt voltunk egy hónapot úgy,hogy hetente kétszer találkozgattunk ölelkeztünk, csókoloztunk és ennyi. De meguntam, hogy miért csak ennyire kellek neki. Ja azt hozzá kell tennem, hogy nem volt szex és már a kapcsolatunk végefelé (kb fél év) se volt. SZóval ő próbál békülni de én úgy érzem, hogy hülyit engem és nem is kellek neki. Meg ott vana féltékenységem mindig belekötök,hogy épp ki az a csaj aki rá van kattanva. Nem tudok vele beszélni a dolagimról mert olyan mintha egy fülén be másikon ki is jönne.... Szeretnék pszichológushoz is fordulni személyesen mert úgy érzem, hogy itt nem tudom leírni illetve csak hiányosan tudom a stortyt elmesélni. Ön mit gondol erről? Ön szerint forduljak szakemberhez személyesen is? Vagy ezért az emberért tényleg kár vesződni. Előre is köszönöm a válaszát!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Xitty! Nagyon jó látni, hogy szerelmi csalódásáról, dilemmájáról így képes már írni. A gyászmunkához, a bizalom vesztés feldolgozásához sajnos idő, türelem kell. Ez olyan időszak, amit ki kell bírni, ahogy a madár gubbaszt az ágon esőben és nem talál menedéket. Ha ki tudja bírni ezt, ha vannak megtartó kapcsolatai, vannak elképzelései, amiket meg tud és meg szeretne valósítani, ha tud örülni, ha képes - egyenlőre legalábbis képzeletben - nyitni más, Önhöz korosztályban közelebb álló férfiak felé, ha nem romlik jelentősen életminősége, akkor véleményem szerint nem szükséges emiatt szakemberhez fordulnia. Azzal azonban mindenképpen érdemes "vesződni",hogy miért van/volt szüksége Önnek egy idősebb férfiemberre, milyen hiányok rejlenek emögött, s legfőképpen: mi köti hozzá - a csalódás okozta érzelmi kötésen túl - , ami meggátolja a probléma lelki szintű elengedését, mi akadályozza a lelki függetlenedésben, szabad döntésképességben. Tudom, nehéz kérdések ezek, melyeket valóban személyesen lehet feldolgozni. Üdvözlettel: Góth Erzsébet pszichológus