A kérdés
Tisztelt asszonyom, uram! Párkapcsolati problémámmal fordulok Önhöz. 25 éve élek boldog hátasságban a férjemmel. Álomházasság veszekedések nékül. Gondoltam én 2008-ig. ( van egy 18 éves fiunk is. ) Egy bizalmas SMS- láttam meg a férjem telefonján egy kolléganőjétől, hogy otthon rendet rakott levitte a kutyát sétálni. STB. Kérdőre vontam a férjem de ő azt mondta nincs semmi csak ugye a munkahelyen is szoktak beszélni STB. Utána jöttek sorra a jelek, hogy esetleg több is van közöttük mint munkakapcsolat. Hajszálak, késői hazaérkezése , sőt évente munkahelyi kirándulások ahová én ugye nem mentem. Azt utóbbi időben már engem is nagyon bántott a dolog töbször elmentem a hölgy lakására is ahol a férjem et is többször ott találtam. Ő bizonygatta, hogy nincs köztük semmi csak a hölgynek problémái vannak és ugye nincs aki segítsen neki. Amúgy velem nagyon rendes a férjem minden téren nem mondtam volna hogy van esetleg más nő is az életében. Többszőr îrtam is a hölgynek hogy hagyják abba és ne találkozgasanak de nem jártam sikerrel. Most kiderült, hogy a hölgynek viszonya van a férjemmel ( ő írta meg nekem) és neki is azt mondja hogy őt szereti és velem csak a gyerek és a hitelek miatt van együtt. Próbáltam a férjemet szembesíteni a helyzettel de ő nem volt hajlandó leülni hármasban megbeszélni a dolgokat. Én eddig mondíg elhittem hogy engem szeret, mondta hogy ne foglalkoztak mással. Ez öt éve megy igaz nem hagyott el ez idő alatt, úgy éreztem hogy szerelemmel szeret a tettei is ezt bizonyították de most hogy kiderült le is feküdtek egymással nem tudom mit tegyek, nagyon szeretem őt!!! Igazából nem mertem eddig komoly lépésre elszántak magam de ő sem szakítja meg a kapcsolatot a másik nővel. Hitelük is van, ám az utóbbi időben minden pénzünket a családi házunkban fektettük. Kérem juttassa el hozzám a véleményét. Ködzönöm ÉduaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Édua, A párkapcsolat szakaszait szokás az anya-gyermek viszonyhoz hasonlítani. E szakaszok közül többet is jellemez a partnertől való eltávolodás, vagy pontosabban kifejezve a saját igények felé fordulás - ami esetleg a partner igényeinek "semmibe vételét" jelentheti. Leveléből az derült ki, hogy a krízis az Önök kapcsolatában a gyermekük önállósodásának időszakában történt, ez szintén jellegzetes, a fókuszok megváltoznak, a felelősség lazul. Azért használom a krízis szót, mert a férjéről leírtak egyértelműen azt jelzik, bizonytalan, döntésképtelen helyzteben van. Egy házasság problémáira sok tünet figyelmeztethet, a hűtlenség meglehetősen gyakori, és az efféle "kettős élet" sem példa nélküli. Előremutató, hogy viszonylag higgadtan tekinti át a helyzetet. Az őszinte beszélgetések segíthetnek feltárni azokat az okokat, melyek ehhez a helyzethez vezettek, és amelyekkel talán a férje sincs tisztában. Érdemes megpróbálni az indulatok háttérbe szorítását: sokat tud segíteni, ha jegyzeteket készít, és összeírja, mit szeretne tisztázni. Egy ilyen beszélgetés akkor tud segíteni, ha az érzésekre fókuszál. Próbálja világosan kifejezni, mit vált ki Önben a helyzet, és kérje a férjét is arra, hogy ezt tegye meg. Nem áltatom, ez fájdalmas tud lenni, hiszen 25 év alatt felhalmozódott érzésekkel kell szembesülni. Próbálja meg elfogadni, hogy mit érez a férje, akkor is, ha úgy érzi, nincs valós alapja az érzésének, vagy nem Ön tehet róla. S ezt várja el tőle is. Az érzések vannak, akkor is, ha érthetetlenek vagy irracionálisak, ezek kimondása nagyon sokat tud segíteni. "Elfogadom, hogy ezt érzed. (De) ezzel kapcsolatban bennem … érzések keletkeznek" - az efféle panelmondatok előremozdíthatják a beszélgetést. Amennyiben úgy érzi tudok Önnek segíteni, akár e-mailen ([email protected]), telefonon, vagy személyesen egy konzultáción, ahol fel tud készülni egy ilyen beszélgetésre, szívesen állok rendelkezésére. Minden jót kívánok Önnek! Üdvözlettel, Kuremszki Andrea