A kérdés
Jó napot kívánok! Andrea vagyok 23.5 éves. Segítségére és véleményét szeretném kikérni. Születésemkor meghalt az ikertestvérem ezért anyám ott hagyott a kórházban engem is. Nevelőszülőkhöz kerültem 15 évet laktam ott. Senki nem mondta el nekem hogy volt egy ikertestvérem. Ezt egy pár éve tudtam meg. Előtte soha nem szerettem a születésnapomat, karácsonyt semmilyen ünnepet, és most sem. Hiába kérdezték nem tudtam megmondani miért nem. Mindig éreztem mintha lenne testvérem . Nagyon különös érzés volt akkor. Nem tudom miért kisebb koromban vettem egy kis kabalám. Azzal kelltem-feküdtem. Mikor elvették tőlem onnantól kezdve ez 3-os koromban volt. Pszichiáterhez és pszichológushoz jártam. Depresszióval, magatartási problémával, gyógyszer beszedés. Állandóan feszült voltam, kiszámíthatatlan még magamnak is. Csúnyán mondva míg más nyaralni ment én a pszichiátrián nyaraltam tele nyomva gyógyszerekkel. A nevelőszülőnél eltöltött idő nagyon rossz dolgokat hozta ki belőlem. Soha nem tudtam őket elfogadni, megbízni bennük, mert éreztem, hogy valamit titkolnak és nem szeretnek engem. 18 éves koromban azt mondták elég volt belőlem, menjek ahova akarok. Egyik ismerősöm segített nekem egy lakásotthonban bejutni. Nagyon érdekes dolgok történt velem akkor egyik nap a lakásotthonban és ezt azóta is érzem nem tudom megmagyarázni, mintha itt-ott lenne velem a testvérem. Azóta nem voltam semmilyen ilyen jellegű orvosnál, nem szedek gyógyszert, iskolákat végeztem stb. Nem régen találkoztam a volt nev. sz. és egyből rossz gondolatok jutottak eszembe, zavart lettem, ideges stb.nem tudom ennek az okátm pedig 5 év múlva találkoztam velük... Lehetséges e ez, hogy ilyen dolgot érzek vagy ez nagyon abszurd? Van ilyen, hogy egy ikertestvért érezhetjük, hogy mellettünk van?Vagy ez csak képzelgés? Még egy kérdésem lenne mennyi az esélye annak, hogy néhány személyiség jelet kaptam tőle?Mármint az előtt nem voltam nyugodt, céljaim stb. Mióta azt érzem, hogy velem van úgymond nem vagyok egyedül vannak céljaim más ember lettem mint az előtt voltam. Újra van kis kabalám velem van mindig. Ezeket az érzéseket nem tudom sajnos jobban leírni. Ui: Persze az ember változhat, hogy idősödik de ez nem olyan... Köszönöm, hogy elolvasta a levelemet! Szép estét!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Andrea! Az ikertestvér elvesztésének és az ehez köthető hatások leírásának egyre nagyobb irodalma van világszerte. A magzati korban és a csecsemőkorban keletkezett érzések és érzetek elkísérnek bennünket. Az ikervesztés nyoma még akkor is megállapítható, ha az a várandósság, terhesség korai szakaszában történik, természetes hát, hogy a születéskor történt veszteség nyomot hagyott Önben. A történet szerint a babák - Ön és az ikertestvére - szoros összetartozásban éltek a méhen belül, majd az egyikük valamikor, valamilyen módon meghalt. Így a másik baba azt érzékeli, hogy aki eddig hozzátartozott, már nincs. Ebből következhet számos későbbi probléma: a túlságosan szoros kötődés vágya, vagy éppen ellenkezőleg, a kötődéstől való félelem, a változáshoz való negatív viszony (pl. nehezen meghozott döntések), magány, félelem, bizonyos esetekben sikertelenség. Előfordulhat lelkiismeretfurdalás annak tudattalan leképeződéseként, hogy a "maradó" baba úgy érezheti, hogy cserbenhagyta testvérét. Jellemző, hogy amikor kiderül a tény az elvesztett ikertestvérről - ahogy Ön is írja - egyfajta megkönnyebbülést okoz, hiszen egy tudattalan stressz tudatossá válik. Míg a taudattalan problémval az agy nem tud megbirkózni, amint tudatossá válik, esély nyílik alkalmazni azokat az eszközöket, melyekkel megküzd ezzel a helyzettel. Előfordulhat, hogy ez nem sikerül teljes mértékben: ebben az esetben számos lehetőség van különféle módszerekkel oldani a mély stresszt, ami elősegíti, hogy az elveszített ikertestvért úgy fogadja el, hogy további életében erősítse, és ne gátolja Önt. Amennyiben több érdekli a témából, örömmel veszem fel Önnel a kapcsolatot a stresszoldási módszerekkel kapcsolatban. Ha kérdése van, kérem, írjon a [email protected] e-mail címre, remélem, tudok Önnek segíteni. Üdvözlettel, Kuremszki Andrea