A kérdés
Üdvözlöm! Hatalmas probléma van a családunkban. Férjem és a fiú gyermekünk között nincs semmi kapcsolat. Ami azt jelenti hogy öt éve a férjem szinte hozzá sem szól, mintha nem is lenne. A fiunk most 18-éves lesz, és azt vettem rajta észre hogy lelkileg nagyon megviseli, sőt ő monta is hogy mennyire szereti az apját és milyen nagy szüksége lenne rá, ezt elmondta az apjának is de semmi reakció. A fiunk nagyon jól tanul okos értelmes gyerek. Sajnos a férjem gyermek kora nagyon rossz volt, már 16-évesen barátainál élt, lehet hogy valami gyerekkori lelki ok, hogy a saját gyerekét semmibe nem nézi? Most viszont az anyával és a nevelő apjával a legjobb a viszonyuk, mintha a szeretetükért esedezne. Hibásnak érzem magam amiért hagytam eddig húzódni ezt a dolgot. Én próbáltam folyamatosan úgymond rábeszélni a férjemet hogy hozza rendbe a kapcsolatát a gyerekkel, de ideig óráig tartott, most úgy érzem döntöttem és ha ez kell képes vagyok elvállni e-miatt a férjemtől. Köszönöm hogy leírhattam , várom mielőbbi válaszát. Üdvözlettel: L. TímeaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Tímea! Minden ember érzelmi fejlődéséhez szükséges, hogy elfogadják, és ezt érezze is, különösen igaz ez abban a korban, amelyben fia van, hiszen most készül önálló életébe lépni. Az azonos nemű szülővel való kapcsolat meghatározó, mivel akkor szolgáltatja a mintát, amikor a legérzékenyebb korban van a gyermek, s elsődleges forrása a későbbi nemi identitásnak. Ha leegyszerűsítjük a dolgot, a gyermek fele az édesanyja, a másik fele az édesapja. Ha valamielyikükhöz "megszűnik" az - főleg érzelmi - hozzáférése, az kelthet olyan érzetet, hogy nem teljes ember. Mindemellett fontos látni, hogy a normálisnak - és ez természetesen egyéni - tekintett viselkedési formáktól való jelentős eltérés hátterében mindig van valamilyen ok. Ahogy mondani szokás "nem jókedvében teszi". Ha az Ön férje nem képes kiegyensúlyozott érzelmi kapcsolatot kialakítani a fiával - arra következtetek leveléből, hogy szeretne, hiszen meg-megpróbálja, és ideig-óráig sikerül is - amögött bizonyára mélyebben fekvő ok húzódik meg. Lehetnek olyan visszatérő helyzetek, és úgy látom, az Ön férje esetében is ez történik, amikor az elhatározás csődöt mond, bármennyire igyekszik valaki, és bármennyire szeretne is változtatni. Az, hogy emögött egy rossz minta, nehéz emlék áll, vagy egy rögzült negatív hozzáállás, csak akkor derül ki, ha a férje dolgozik ezzel a témával. Azonban ebben a szituációban a fiával együtt vannak benne, és a rendszerszemléletű megközelítés szerint, ha a fia képes világosan tisztázni önmagában ezt a helyzetet, az mindenképpen hatással kell legyen az édesapjára is. Egy negatív helyzetet leghatékonyabban minden fél részvételével lehet természetesen feltérképezni, de a legtöbb esetben ez - épp a helyzet nehézsége miatt - nem kivitelezhető. Így tanácsos onnan kezdeni, ahol az első pozitív változás várható, így jó eséllyel az elemek szép lassan "helyre tolják egymást". A Mediatív Kommunikáció Tréning kiválóan alkalmas arra, hogy feltérképezze azokat az okokat, ami a fia és a férje közötti helyzet mögött állhatnak, és ezalapján dönthetnek, hogy milyen megoldási mód a megfelelő - és kivitelezhető. Véleményem szerint a válás éppen az ellenkező eredményre vezetne, mint amire Ön vágyik. Előremutató, hogy leveléből az derül ki, ez a téma nincs teljesen szőnyeg alá söpörve családjukban, beszélnek róla, valamilyen módon megoldást keresnek, és akkor is jó jel, ha eddig nem sikerült megtalálni a megfelelő irányt. Amennyiben segítségére lehetek, örömmel várom Ön vagy fiát egy konzultáción, mert tapsztalatom szerint hatékonyan oldhatók azok a nehézségek, melyek egy ilyen helyzethez vezetnek. Kérem, tekintse meg honlapomat, ahol kapcsolatba is tud lépni velem. Üdvözlettel, Kuremszki Andrea