A kérdés
A párom szülei nagyon csúnyán elváltak.Volt megcsalás,családon belüli erőszak,de azt nem lehet tudni melyik volt előbb.a párom édesanyja lelépett az új férjjel ,a gyerekeket hátra hagyva,a ház felét elvitte.nagyon bizalmatlan a párom,nem bízik senkiben,nem mer szeretni úgy,állandóan benne van az a félelem,hogy elhagyják.30éves,de még nem igazán volt komoly kapcsolata,inkább ilyen se veled se nélküled kapcsolatokban élt,mert nem mer közel engedni senkit magához.azt mondja szeretne családot,de fél.én is lassan 30éves leszek és nem tudom van-e értelme az időmet húznom vele,hogy vha is képes lesz-e komoly párkapcsolatra.szeretnék rajta segíteni és ő is szeretne változtatni ezen,de nem tudom megéri-e az időt és hogy van-e értelme neki.nagyon szeretem őt,de félek,hogy neki az sem segítene ha orvoshoz járna...:(A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Lulu! A leírtak alapján a párja valóban sok olyan sérülésen, traumán mehetett keresztül, melyek rendkívüli mértékben nehezítik az intimitást, és bizalmat. Sok kérdést vetett fel a levele, pl., hogy soha nem volt-e korábban olyan kapcsolata párjának, amelyben képes volt bízni a partnerében, Önnek milyen kapcsolatai voltak korábban, és mióta tart az Önök kapcsolata, továbbá, mi tartotta össze a kapcsolatot eddig, ami értelmet adott neki, ami ne lenne elég, hogy összetartsa a későbbiekben is, és kellő türelme legyen kivárni az igazán mély és bizalom teli kapcsolat elérését. Persze, lehet, hogy túl rég óta vár Ön, és úgy érzi, túl sokat adott bele a kapcsolatba, és nem kapott kellő viszonzást már hosszú ideje? A bizalom azonban még egy olyan párkapcsolatban is újraépíthető, amelyben korábban volt, de valamiért megrendült. Ennek sikere azonban mindkét félen múlik. Ezt csakis személyes konzultációt követően lehetne megállapítani, és ez egy folyamat, ez nem jön csakúgy magától, hanem kialakul. Valakinek könnyebben, valakinek nehezebben, és ez többnyire nem csak az egyénen, hanem a másikon, illetve a két személyiség találkozásán, egymásra hangolódásán is múlik. Van, hogy valaki olyan súlyos terheket cipel a múltjából, hogy bárkinek is nagyon nehéz bizalmat kiépítenie benne, de nem lehetetlen. Ilyenkor érdemes talán előbb önmagára fókuszálva dolgozni ezen egyéni terápiás keretek között. Kérdés az is, hogy Ön miből érzi, hogy a párja nem bízik Önben, illetve a kapcsolatukban. Miből érzi, hogy fél. Mitől érezné, hogy egyszer csak már bízik, és nem fél többé attól, hogy elhagyják? Ezeknek a kérdéseknek a tisztázását, a kölcsönösségen alapuló kapcsolati működést, az elvárásokat, a bizalom erősítését, az érzések kifejezését, jövőkép alakítását stb.. lehetne segíteni terápiás keretek között, ha sikerül egy mindenki által elfogadott közös terápiás célt kitűzni, amiért mindketten hajlandóak motiváltan együtt dolgozni. Ha ez a motiváció nincs, akkor ez ebben a formában nem működik. Véleményem szerint, a párjának nem orvosra van szüksége, hanem elsősorban megerősítésre, támogatásra, trauma feldolgozásra, önbizalom és bizalom erősítésre, és el kell határozni magát, hogy szeretne-e ilyen és hasonló jellegű változásokat elérni, és azért belső munkával dolgozni egyéni terápiás keretek között. Ha fontos neki a kapcsolat és Önnek is, akkor mindenképpen érdemes megpróbálni a párterápiát is. Ha ennek átgondolása után Ön arra jut, hogy igenis fontos, és felvetné párjának, hogy próbálják meg, és Ön ezért hajlandó párterápiára menni, akkor ez is jelezné neki az Ön szeretetét, megerősítené abban, hogy nem kell félnie attól, hogy elhagyja, és bízzon abban, hogy fontos Önnek az Önök kapcsolata. Kívánom, hogy mielőbb találják meg a megfelelő megoldást. További kérdéseivel vagy terápiás segítségével bátran keressen meg! Üdvözlettel: Kozma Nikolett Klinikai szakpszichológus, család-és párterápiás tanácsadó