A kérdés
5 tagu családból származom. Szűleim mar több mint 27 éve házasok. Én vagyok a legkisebb , 24 éves vagyok, növérem 31 éves, fuggetlen, már több mint 5 éve külön lakik. Evvel szembe fiú tesom 37 éves és 5 éve hazas és itt kezödik a problema. A parja egy román nemzetiségű asszony, aki egyidős vele. Ezelőtt 7 éve költözött be hozzánk, miközbe nővérem is itt lakott. 2 évre ra házasodtak, de még mindig velünk laknak és nem azért mert nem kaptak olyan melót, hogy meglegyenek albérletbe, hanem a kényelmet vállasztottak. OK, ez megérthető volt , hogy szüleim kisegitik, hagytak .hogy ott lakjanak velünk,és a rezsi költségeket is megosztották,.... de meddig? Ezután meglett ezelőtt 5 éve az első gyerek, a szülési szabadság után az asszony vissza ment pár honap munkába, azután újra terhes lett, mert hát akart még egy gyereket ,hogy legyen közelebb évileg a másikhoz. Szóval ők egy szobába laknak négyen, es az asszony hanyag és hisztis természetü és a gyerekeket rosszul neveli, folyton bőgnek és sirnak a gyerekek és hisztisek, őt meg nem érdekli, beszél telefonon, nézi a műsorait.Ugy viselkedik mintha csak ők laknak abban a házba, mintha az ővéké lenne. Mindig csak mi kell oda figyeljünk, de ők soha sem ránk,hogy mit akarunk,vagy hogy csendre várunk. Pénzük lett volna albérletbe menni, vagy még hazat is venni de félnek a banki elkőtelezetsségtől, évente kétszer mennek nyaralni tengerre, s még azt állitják , hogy nincs pénzük. Szüleim is már ki vannak készülve miattuk, mert nem lehet értekezzni velük, tesóm azt állitja folyton , hogy ők kibasztak vele, de nem mondja meg mivel,mikor. Kérem a segitségedet,hogyan tudjuk megbeszélni,hogy a saját javukra el kell már kőltözniuk albérletbe? Hogyan mondjuk meg az észre vételeinket annékül, hogy megsértödne?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Zsuzsa! Többgenerációs családmodell esetén jelentkező tipikus problémák egyike az Ön által említett probléma. Nehezen megy az alkalmazkodás, eltérő életvitel, nem világosak a családon belüli szerepek, munkamegosztás, felelősségvállalás, együttélés szabályok, és ez folyamatos nyílt és rejtett konfliktust okoz. Az elsődleges tanácsom, hogy mindezeket a legfőbb családfenntartó/ otthont nyújtó szülőknek kéne rendezni az érintett párral, azaz ebben az esetben az Ön szüleinek kellene előbb egymás között eldönteni közösen, hogy mit szeretnének. Ezt követően megbeszélni az Ön testvérével higgadtan, nem érzelem vezérelten,indulatosan,hanem észérvekkel,hogy 1. milyen nehézségeket jelent nekik a jelenlegi helyzet, 2. meddig tudják fenntartani a jelenlegi helyzetet, és 3. hogyan tudnak segíteni nekik abban, hogy el tudjanak költözni. Illetve ha mégsem szeretnék valójában, hogy elköltözzenek, akkor milyen feltételekkel és meddig tudják biztosítani a jelenlegi helyzetet, és milyen elvárásaik vannak cserébe. (Javaslatom, hogy az elvárások között mindenképpen szerepeljen, hogy közösen alakítsák ki az együttélési „szabályokat”, feladatmegosztást, hogy minél zavartalanabb legyen az együttélés, tehermentesítsék a szüleit, és a feszültség oldódjon. Fontos lenne a kölcsönös tisztelet, és közös felelősség megoszlás is, és ha lehetséges az anyagi terhek megoszlása.) Abban az esetben, ha szülei döntése nyomán, mégis marad a testvére családja fentiek figyelembe vételével, Önnek ezek után lenne beleszólása, - mint a többgenerációs családi rendszerben élő teljes jogú családtagnak- abba, hogy mik legyenek az élhető családot biztosító együttélési „szabályok”. Azt, hogy testvére titkolva mit sérelmez a szülei részéről, ezt is a szüleivel tudja rendezni egymás között, és ehhez a kettejük motivációjára van szükség. Szülei tudnak ilyen beszélgetést kezdeményezni velük, vagy a testvére, és ez leginkább rájuk tartozni. Ön abban tudja segíteni a helyzetet, hogy szüleit biztatja a fent leírtakra, hogy találjanak közösen megoldást, és a testvérét biztatja arra, hogy ha sérelmei vannak, akkor beszélje meg a szüleivel, mert amíg ilyen feszültségek vannak, nem lehet együtt élni, csak szenvedéssel, ami minden családtag testi-lelki egészségét veszélyezteti, és előbb-utóbb a gyerekek is megérzik a feszültséget, amely pszichés és szomatikus tünetekben bukkanhat felszínre. Mindezt nem kéne megvárniuk. Ha mindez nem sikerül, pl. szülei nem tudják megbeszélni a testvérével a döntésüket, és a helyzet változatlan marad, akkor pedig Önnek el kell fogadnia, hogy nem tud mit tenni egyelőre, nem tudja helyettük, szülei helyett megoldani a problémát, és mérlegeli a saját lehetőségeit a mielőbbi leválást illetően. Ha szülei nem tudják maguk rendezni fiukkal, akkor érdemes szakember segítségét kérni, akár egyénileg, akár család konzultáció formájában a többi családtaggal. Ha elmérgesedett a viszony, és indulatok miatt ez sem megy, akkor mediátort keressenek fel. Mielőbb találják meg a legoptimálisabb megoldást. Üdvözlettel: Kozma Nikolett Klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, pár-családterápiás tanácsadó