A kérdés
Szép jó estét. Az lenne a problémám hogy van egy 11 hónapos kislányom. Akit mindennél jobban szeretek. De most költöztünk bajára szigetvárrol. Úgy egy hónapja. A párom kint van külföldön. Munkája miatt. Az én családom pedig 160 km-re van. Mindennap egyedül vagyok a lányommal. Ő pedig megszokta hogy ő van a figyelem központjában és ha ez nem így van hisztizik. Sajnos nem tudok egyszerre takarítani és gyereket is nevelni egyedül. Mivel nem ismerek itt senkit nem igen járunk sehova. És én már nem birom. Ma a kislányt sirni hagyta magába a szobába én pedig az ajtó elött sírtam. Nem tudom meddig mehet ez még igy. De szerintem már nem sokáig. Maga szerint mit tegyek. Probáljam ki a xanaxot? Vagy valami más nyugtatót vagy kedély növelő szert vagy forduljak szakemberhez. ??A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Krisztina! Nem ritka jelenségről számol be, gyakran előfordul, hogy a hiszti nehezen kezelhető, az anya tehetetlennek érzi magát, támogatás hiányában és időnként kifakad. A hiszti természetes része a gyerekfejlődésnek. Sajnos azonban egyedül nevelve egy kisgyereket minden probléma, még a természetes fejlődési ciklussal járó nehézség is sokkal nehezebben kezelhető, mintha mindkét szülő jelen lenne. Ráadásul túl vannak egy költözésen, nem csak otthonuk, de lakókörnyezetük is megváltozott, és egyedül maradt. Ezek rendkívüli változások, ami a felnőttet is megviselik, nemhogy a gyermeket. Gyermekének most a legfontosabb ebben a nehéz időszakban a biztonság. Ez Ön tudja nyújtani nkei, ahoyg eddig is. Óriási erőfeszítések ezek, de higgye el, hogy meg fog térülni. Bízzon abban, hogy túl fognak jutni ezen az krízisszerű állapoton, és ha ez meglesz, akkor megerősödik Ön is és gyermeke is, a kapcsolatuk is. Van abban valami pozitívum is, amit ír: hogy kisgyermeke érzi az Ön feltétel nélküli szeretetét, teljes elfogadását, és a bizalmát, és így érzi, hogy megteheti mindazt, amit megtesz most az Önök kapcsolatában. Feszegeti a határokat, Önnek meg kell szabni egyértelműen a határokat ez is fontos a biztonsághoz, de közben továbbra is türelmesnek és elfogadónak kell lennie. Éreznie kell a gyermekének, hogy Ön kibírja, elviseli, még a rossz érzéseit és nemkívnatos viselkedését is, de közben fokozatosan ki kell fejeznie azt is következetesen, hogy hol vannak a határok, mit lehet és mit nem. Ha így tesz, még inkább megerősíti a biztonság érzetét, és a bizalmat. Ehhez az is kell, hogy ne érezze, hogy Ön elbizonytalanodik. Próbáljon előbb figyelmet szentelni neki, és csak azt követően a takarításnak. Valóban ebben a korban lehetetlelen a kettőt szimultán alaposan teljesíteni. Így meg kell tanulni elengedni a háztartás körül munkákból, és csak a legszükségesebbeket elvégezni. Bízzon abban, hogy ez a szülő-gyerek kapcsolat erősödését hozza magával, és pozitív hatással lesz a későbbiekre. Olyan új dolgokat próbáljon ki, ami megynugtató hatással van rá, építi a kapcsolatot és egyben segíti a mozgás és beszédfejlődését, így minél hamarabb megtanulja majd másképp kifejezni akaratát, igényeit és ez csökkenteni fogja a feszültséget. (pl. mondókák, énekek közben mozgatás: pl. bentre felszerelhető pár ezer forintos hintán, térden höcögtetés, plédben oldalirányú hempergetés, fitness labdán való görgetés, rugóztatás ülve és állva, nagy puha párnákon hempergetés stb... ) Elképzelhető, hogy átmenetileg, amíg külön élnek érdemes a családjához költözni, vagy valahova, ahol tud segítséget, támogatást kapni, és nem érzi magát ennyire egyedül. Ha ez nem reális, keressen fel minél több lehetőséget, ahol más anyukákkal és hasonló korú gyerekekkel találkozhatnak. Pl. játszótér, zenebölcsi, babaúszás, babatorna stb… A xanax-ot én a legtöbb hasonló helyzetben nem tartom megfelelő megoldásnak, figyelembe kell venni, hogy mellékhatásai lehetnek, és hozzászokhat, és csak a tüneteket enyhítheti, a problémát nem szünteti meg. Ugyanakkor vannak helyzetek, amikor nagy segítséget tud nyújtani átmenetileg, hogy egy nyugodtabb állapotból találjon ki új megoldásokat, hogy a későbbiekben belső erőből oldjon meg dolgokat. Ha úgy érzi, hogy elengedhetetlen, akkor forduljon pszichiáter szakorvoshoz, hogy minél szakszerűbb ellátást kapjon, és jól állítsák be a legmegfelelőbb gyógyszert. Kitartást kívánok, és mielőbb találjon segítséget, és saját jó megoldásokat a gyermekével. Üdvözlettel: Kozma Nikolett klinikai szakpszichológus, családterápiás tanácsadó