A kérdés
16 éves lányom viselkedése egyre inkább aggaszt. Teljes mértékben csakis a pillanatnyi érdekei irányítják és nem számol a következményekkel. Most volt 10-es, három tantárgyból bukott, mert a tanulást teljesen elhanyagolja. Az év közbeni hiányzásai meghaladták a 251 órát. Mikor erről értesített az ofő, megbeszéltem vele, hogy nem hiányozhat többet. Egyik nap nem ment iskolába délelőtt, hogy a délutáni vizsgájára felkészüljön. Erre a napra hamisított egy igazolást. Ez csütörtökön kiderült mikor az osztályfőnökével beszéltem. Péntek reggel eldugta a telefonom, mert ő már eldöntötte, hogy az utolsó nap nem megy iskolába, mert az ofő úgyis az egész osztály előtt fogja számon kérni. A telefont azért dugta el, hogy az ofő ne tudjon értesíteni engem az újabb hiányzásról. Bármilyen hazugságra képes, ha attól fél, hogy mások előtt lesz feltárva a hazugsága, csalása. Ez az állapot már lassan 5 éve tart és csak kis időre van némi javulás a viselkedésében. Többnyire csak érdekből rövid ideig képes normálisan viselkedni. Ha valami nem úgy van ahogy ő szeretné akkor azonnal hisztizik ordítozik csapkolódik. A régebbi barátai már elfordultak tőle, csakis felszínes ismeretségei vannak, többnyire huszonéves fiúk.. Párkapcsolata van, ami már lassan két éve tart, a fiú egész jól viseli a hiszijeit. Vajon milyen módon tudnám segíteni őt? Úgy érzem tehetetlen vagyok, mert sem a büntetés sem az engedékenység, sem a beszélgetések nem hoztak eredményt, csakis pillanatnyit.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Virág! A leírtak alapján több minden állhat a háttérben és csak személyes konzultáció során állapítható meg, hogy mi az elsődleges probléma, és milyen segítséggel kezelhető. A serdülőkor pszichésen rendkívül megterhelő tud lenni mind a szülők és gyermekek számára, és gyakran előforduló érzés a szülők részéről a tanácstalanság, tehetetlenség érzései. Ennek a fejlődési ciklusnak természetes velejárói a társas kapcsolatrendszer átalakulása, valamint az önállósodási törekvések, de előfordul, hogy ezek valamiért túlzott mértékben, vagy nem megfelelő formát öltve (pl. hazudozás, menekülés) valósulnak meg, és a nem adaptív folyamat révén újabb problémák jelentkeznek kölcsönösen megerősítve ezt az ördögi kört. A kérdés, hogy ennek a folyamatnak mi állhat a hátterében, és azt is fontos lenne tudni, hogy mi történt 5 évvel ezelőtt? Mindez személyes konzultációt követően állapítható meg nagyobb biztonsággal. Fontos ismerni az előzményeket, a korábbi fejlődéstörténetet, szűkebb és tágabb kapcsolatrendszer jellemzőit, az esetleges iskolai problémákat és egyéb pszichoszociális tényezőket, ezt követően meghatározni, hogy inkább egyéni vagy családterápia javasolható-e. Szülőként látni, hogy bajban van gyermekünk, legyen akár kisgyermek, serdülőkorú, vagy felnőtt mindig nehéz és megterhelő. A lányának különösen nehéz lehet ebben a helyzetben, úgy tűnik azonban, hogy neki a segítségkérés is nehezen megy egyelőre. Feltehetően azért is, mert valószínűsíthetően a tehetetlenségen kívül, szégyenérzet, lelkiismeret furdalás és sok egyéb negatív érzés társulhat ehhez a problémakörhöz. Miután valaki belecsúszik egy hazudozási folyamatba rendkívül nehéz tiszta lappal indítani, de mindig van kiút, csak fel kell térképezni a megfelelő lehetőségeket, a menekülés helyett ideálisabb eszközöket kell kifejleszteni a problémakezelésre, és a környezetnek új esélyt kell nyújtani a lányának. Fontos, hogy lánya továbbra is érezze a szülői feltétel nélküli szeretetet, támogatást és mielőbb fel kell vetni neki a segítség lehetőségét. Érdemes családterápiában is gondolkodni, ahol a család együtt élő tagjai mindannyian motiváltak arra, hogy együtt dolgozzanak egy közös célért. A leírt történések alapján fontos lenne a bizalom újrarendezése, megerősítése. Ennek a terápiás célnak a követése mindenképpen hatékonyabb lenne családterápiás keretek között. A szülőkről való leválás - főként a mai világban- nem könnyű folyamat, és ez gyakran akadályokba ütközik. Ha a leválást azonban minden fél kölcsönösen segíti, akkor könnyebb az út, ebben a folyamatban nyújthat segítséget szakember. A serdülőkorban, az identitáskeresés, önállósodás életszakaszában ugyanis nagy változásokon megy keresztül a gyerek, és ez a szoros kapcsolatait is érintheti. Ekkorra azok a szülői nevelési módszerek, amelyek beváltak korábban, már a legtöbb esetben nem válnak be ebben az életszakaszban. Alkalmazkodni kell a szülőknek is az új élethelyzethez, és ez gyakran nehézséget jelent. Nem ritkán elegendő néhány alkalmas szülői coaching mindezek kezelésére. A rendszerszemléletet alkalmazó pszichológus ugyanis, ha a családi rendszer egy-egy tagjával folytat konzultációkat, akkor a család többi tagjára is kihat. Így amennyiben a lánya egyelőre nem motivált, és nem bevonható a segítségre, akkor akár ez is segítséget tud nyújtani Önnek és lányának. Kívánom, hogy mielőbb találják meg a megfelelő segítséget. Minden jót kívánva, üdvözlettel: Kozma Nikolett Klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus