A kérdés
Jónapot! Én egy 22 éves fiiú vagyok. 1 éve egy közeli hozzámtartozó meghalt. nagyon nehezen éríntett ez a dolog. rá 2 hónapra jött egy hírtelen pánikroham.nagyon rossz érzés volt és azóta csak feszült és ideges vagyok. semmire se tudok odafigyelni össze vissza kavarodik a fejem. eddig nem tudtam mi bajom de már rájöttem hogy 100% ban pánik betegségben szenvedek.minden tünet stimmel. egyszerűen nem vagyok önmegam.senkinek se merek róla beszélni. szívesen felkeresnék egy pszichológust de azt se merem. úgy érzem soha nem fog elmúlni ez a borzasztó érzés.minden nap arra kelek fel hogy már reggel nem vagyok az eszemnél. ön mit tanácsol nekem? Válaszát előre is köszönöm!kérem segítsen rajtam ! nagyon nagy gondba vagyok!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Beíró! A halálesetekre, szeretteink elveszítésére adott normális reakció a gyászfolyamat. A veszteségélmény által kiváltott krízis, gyászfolyamat meghatározott szakaszokból áll, amely sok változással, negatív érzelmi reakciókkal, komoly pszichés tünetekkel és olyan testi panaszokkal járhat (mint pl. légszomj, mellkasszorítás, amely pánikzavar jellemző tünetei között is szerepelnek) Ez a folyamat eleinte sok fájdalommal jár, de mindig van kiút, és a végén, mint minden krízist követően a személyiség erősödését segítheti elő. Gyakran előfordul, azonban un. komplikált gyászreakció, ezt leginkább a folyamat időtartama, intenzitása és a szakaszok sorrendiségének eltérései különböztetik meg a normál gyászreakciótól. Amennyiben pl. túlzott mértékűek és elviselhetetlenné válnak a tünetek és panaszok, vagy elhúzódik a folyamat, vagy késleltetve jelentkezik, vagy elfojtás alá kerülnek az érzések, gondolatok és kimaradnak bizonyos szakaszok, akkor komplikált gyászreakcióról van szó, és érdemes szakember segítségét kérni. Pl. az említett pszichés testi tünetek, ha több hónapon keresztül fennmaradtak, akkor mindenképpen kérjen segítséget. A komplikált gyászra hajlamosíthatnak pl. a veszteség váratlansága, a több korábbi halmozott veszteség, az egyidejűleg fellépő egyéb krízishelyzetek, ambivalens vagy túlzott mértékű kötődés az elhunythoz, kevés szociális kapcsolat, és még jó néhány tényező. Jól tette, hogy tanácsot kért, ne féljen pszichológust felkeresni, hiszen a terápiát végző pszichológusok azért választották hivatásukat, hogy a bajban lévő, segítségre szoruló embertársaikat szakszerűen támogassák, gyógyítsák. Fontos szerepe van ilyenkor a gyászfeldolgozást segítő szakembernek(szakpszichológusnak/pszichológusnak): egyrészről segíti a gyászmunkát, hogy a kialakult tünetek ne eszkalálódjanak (súlyosbodjanak), illetve, hogy ne okozzanak szövődményeket (pl. depresszió). Másrészről feltárja, hogy a konkrét gyászreakción kívül milyen egyéb pszichoszociális tényezők és belső konfliktusok játszhattak szerepet a tünetek kialakulásában, továbbá segít oldani a szorongást, amely a pánikzavar mögött húzódik meg. A környezetből érkező segítséget, támogatást mindenképpen fogadja el, sőt kérje, igényelje. Bár sajnos a környezet sokkal hamarabb letenné, és sokszor értetlenül, türelmetlenül áll a szenvedő előtt, ami sajnos nem segíti a feldolgozást. Mégis, ha van olyan személy a környezetében, akire úgy érzi, hogy támaszkodhat, az nagyon jó. Általában személyes konzultációt követően lehet megmondani, hogy kb. milyen hosszú, gyakoriságú és milyen terápia javasolható. Remélem, mielőbb megtalálja a megfelelő szakembert és támogatást. Üdvözlettel: Kozma Nikolett Klinikai szakpszichológus