A kérdés
Tisztelt Hölgyem! Kislányom 1. osztályos lett..Mindig próbáltam szigorúan nevelni és tisztelettudó aranyos kislány volt...7 évesen kezdte az iskolát...Már az első héten nem tetszett neki, hogy verset kellett tanulnia, és sokat sírt , hogy hiába várta az iskolát , nem sejtette, hogy ennyire nehéz lesz! Nagyon sokat segítek neki, mindig mellette ülök .Ha valamit nehéznek talál gondolkodás nélkül feladja, hisztizik vagy sír. 1 órás házi feladatot képes elhúzni 3 órán át..Óvodában járt iskola előkészítőre és egyéb foglalkozásokra , nem érte váratlanul az iskolai feladat...A felmérőket 80%-és 100% közt teljesíti.:) A problémám az a kislányommal, hogy teljesen kifordult magából már nem az az aranyos kislány , aki volt, tele van dühvel, folyton kötegszik velünk, mindenre az a válasz , hogy de, de , de ! Csúnyán beszél ami eddig egyáltalán nem volt jellemző rá...Ott tartunk, hogy nem merek vele konfliktus helyzetbe keveredni, mert tudom, hogy nagy balhé lesz a vége...Többször előfordult, hogy még ő csavargatta ki a kezem mert haragudott rám...Már nem engedi, hogy puszilgassam -igaz könnyen túlzásba viszem:) Folyton grimaszol rám, sokszor kérem, hogy aludjon velem és már egyáltalán nem szeretne velem aludni, pedig régen nagyon szerettet velem lenni... Kérem amennyiben tud válaszoljon, mi az amiben tudnék a kislányomon segíteni, illetve a közös kapcsolatunkat újjá építeni... Tisztelettel: Györgyi ErikaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Erika! A leírtak alapján több dolog is állhat a háttérben és csak személyes konzultáció során állapítható meg biztonságosan, hogy mi az elsődleges probléma, és milyen segítséggel kezelhető hatékonyan. Az iskolakezdés a legtöbb gyermeknek nehézségeket okoz, a nagy változásokkal járó új élethelyzet még a teljesen iskolaérett gyerekeket is gyakran megviseli. Látszólag, ha fel is készítették, a probléma hátterében lehetnek kislánya esetében rejtve maradt problémák. Nem ritka olyan mozgásfejlődési, tanulási részképesség elmaradás, vagy látás/hallás probléma, amelyet jó intellektusú gyerekek az óvodáskorban nagyon ügyesen tudnak kompenzálni és így részletes mindenre kiterjedő részképességmérő vizsgálatok hiányában nem kerülnek felszínre. Így maga a probléma, ha fennmarad, és nem kap megfelelő célzott fejlesztést, korrekciót, akkor nehezíti a tanulást, koncentrációt, figyelmet. A megnehezített tanulási képesség és kezdeti kudarcélmények negatív érzelmi reakciókat, szorongást eredményezhetnek, s mindez türelmetlenség, kellő érzelmi támogatás, és megfelelő kezeletlenség hiányában indulatkezelési problémákat, interperszonális konfliktusokat, magatartási problémákat (pl. hiszti, agresszió), beilleszkedési nehézségeket alakíthatnak ki. Sajnos ezek a nehézségek egy idő után kölcsönösen megerősítő hatással vannak egymásra, és a feszültségteli állapotban még nehezebben megy a tanulás, így megnövekedhet a szorongás és eszkalálódik a probléma. De mindez fordítva is kialakulhat, azaz az eleve meglévő pszichoszociális történések, szorongások teljesen jó képességek mellett is akadályozzák a zökkenőmentes tanulást. Mindezek miatt először az érzékszervi működésbeli problémák kiszűrését, részletes pszichológiai anamnézis felvételét, alapos (gyermekekkel foglalkozó klinikai szakpszichológus vagy pszichológus által végzett) részképességmérő vizsgálatokat javaslok. Ha szükséges felzárkóztatás valamely területen, mielőbb szükséges megkezdeni a célzott fejlesztést, és emellett nagyon fontos az én-erősítő, önbizalom építő, szorongásoldó gyerekterápia és szülői konzultáció. Amennyiben nem áll fenn semmilyen részképesség elmaradás, akkor fel kell tárni a lelki tényezőket és elegendő a pszichológus segítsége egyéni gyerekterápiás formában és/vagy szülői kapcsolatépítő céllal szülői konzultáció, illetve szülő-gyerek családi konzultácó során. A gyerekek érzelmi világa az iskolakezdési nehézség nélkül is nagy változásokon megy végbe ebben az életszakaszban. Azok a szülői nevelési módszerek, amelyek beváltak óvodáskorban már a legtöbb esetben nem válnak be iskoláskorban. Alkalmazkodni kell a szülőknek is az új élethelyzethez, és ez gyakran nehézséget jelent a szülőknek, de nem ritkán elegendő néhány alkalmas szülői coaching mindezek kezelésére. Előfordulhat az is, hogy az iskolában érték rossz hatások, vagy egyéb olyan pszichoszociális életesemény történt a múltban, közelmúltban, amely feldolgozást igényel, ekkor gyerekterápia is szükséges. Addig is, nagyon fontos a megfelelő szülői támogatás: tanulás terén, ha szükséges a szakemberrel és tanítóval együtt megbeszélve, de nem szabad túlzásba vinni, az elvárásokat igazítsa a kislánya tanulási ritmusához, jelenlegi teljesítményéhez. Ennél még fontosabb az érzelmi egymásra hangolódás, a minőségi idő eltöltése. Hagyni kell időt a közös játékra, mozgásra, mesehallgatásra, amelyek a kapcsolatot is építik, érzelmileg támogatóak, és egyben fejlesztő hatással is vannak a tanulásra. Az eltelt fél év azt jelzi, hogy valóban érdemes gyermekpszichológust felkeresniük, jól tette, hogy időben kér segítséget. Fontos, hogy ne keseredjen el a kezdeti kudarc élmények miatt, legyen türelmes, bízzon kislánya képességeiben, jövőbeni sikereiben, és abban, hogy a jelenlegi viharok ellenére újra egymásra tudnak hangolódni, és megerősödik a kölcsönös bizalom kettejük között, ami most a legfontosabb kislánya számára is. Kívánom, hogy mielőbb találják meg a megfelelő segítséget. Üdvözlettel: Kozma Nikolett