A kérdés
Tisztelt Pszichológus, Szeretném a vélményét megtudni : válás, különköltözés egy 4 éves kisgyerekkel, albérletbe, aránylag jó módból, nagy, új kertesházban laktunk a volt élettársammal. Most egy kétszobás, régi tipusú lakást bérelek, jó fizetésem, jó munkahelyem van, el tudom tartani magunkat, mégis szomorú és depressziós vagyok, pedig én akartam az egészet, de nagyon egyedül érzem magam, és félek, hogy nem találok olyan társat, aki a gyermekemet ugyanúgy fogja szeretni, mintha a sajátja lenne. Illetve, hogy nem jutok ki az albérletből soha. Amióta itt lakunk - fél éve - evészavaraim és alvászavaraim vannak. Anno, amikor boldogtalan, de kiszámítható életet éltem a volt párommal, nem voltak ezek a zavarok az életemben. Este 10-kor elaludtam, 6-kor keltem, magamtól, soha semmi ilyen bajom nem volt. Enni is normálisan ettem, egyáltalán nem voltak falásrohamaim, tartottam a súlyomat, nem voltam sem kövér, sem sovány. Most MINDEN éjjel ébredek: ENNI. Akkor is ha jól bevacsorázom. Állandóan fogyókúrázok, mert feljött 4 kg, és borzasztó kövérnek érzem magam. Kaptam Rivotrilt, mert panaszkodtam egy szűrésen, hogy nem tudok aludni. Bevegyem ? Vagy van más megoldás ezekre a bajokra ? Hogy juthatnék ki ebből az állapotból Ön szerint ? Nagyon köszönöm a válaszát ! OlgaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Olgi! A válás egy olyan veszteség-élményből fakadó krízisállapotot és azt követő folyamatot indukál, amely függetlenül attól, hogy ki volt a válást kezdeményező, és mi volt az előzménye, oka, és hogyan ment végbe, egy nehezen elfogadható, sok és nagymértékű változással járó folyamat. Bizonytalanság, szomorúság, tehetetlenség, magányosság, és sok egyéb negatív érzést keltő folyamat, és ezek az érzések, ill. az azok nyomán fellépő feszültségek, tünetek, ha elviselhetetlen mértékűvé válnak, érdemes szakszerű segítséget kérni. A válást követő érzelmi reakció hasonló a szeretett személy halálát követő gyászreakcióhoz. Azzal a különbséggel természetesen, hogy ebben az esetben mindenki életben marad, egy dolgot kivéve: magát a kapcsolatot. A válás is a gyászfolyamat szakaszaiból álló folyamat, amelyből van kiút, de eleinte az nehezen látható, és sok szenvedéssel jár. Ez a folyamat tehát normálisnak nevezhető, ha azonban elhúzódó, vagy túlzott intenzitású, vagy hiányos szakaszokkal járó ez a folyamat, akkor a későbbi párkapcsolatok, kötődések, mások iránti bizalom terén okozhat nehézségeket, és a tünetek fennmaradhatnak, vagy erősödhetnek, illetve egyéb szövődményei léphetnek fel. Az említett fél év, az említett panaszok gyakorisága és intenzitása valóban arra ad okot, hogy segítséghez forduljon. Szorongásos, depressziós tünetek gyakran jelentkeznek ebben a folyamatban. Mind a depresszió, mind a szorongás olyan pszichés zavarok, amelyekhez nem ritkán társul evési zavar, alvászavar. Ha a válást feldolgozó folyamatban megfelelő támaszt talál, akkor remélhetőleg a krízist követően (mint minden megdolgozott és lezárult krízis után), a veszteség élménnyel való megküzdés építő hatásúvá válik, a személyiséget gazdagítva, személyes növekedést, én-erősödést előidézve zárulhat a folyamat. Kérdésére, hogy szedjen-e Rivotrilt, felelőtlenség lenne látatlanban megfelelő választ adni. Nem világos milyen szűrésen írták fel Önnek és ki: háziorvos, vagy pszichiáter szakorvos? Ha háziorvos, tájékozódjon előbb pszichiáternél, vagy klinikai szakpszichológusnál. Ha szakorvos írta fel, ismerni kéne az álláspontját, hogy mi a diagnózis, mire írta fel. Ismerte-e minden tünetét, vagy nem számolt be az összes panaszáról. Rivotrilt elsősorban pánikzavarra és szorongásos zavarra írják fel felnőtteknek, de az Ön esetében az affektív tünetek, illetve kevert depressziós-szorongásos tünetek is jelentkeznek így szükséges a differenciál diagnózis. Ha nem elkerülhetetlen ne szedje! Biztonsággal csak személyes konzultációkat követően a szakszerű anamnézis és vizsgálatok elvégzése után állapítható meg, hogy pontosan milyen terápia javasolható, és szükséges-e gyógyszeres kezelés. Sajnos a Rivotril gyógyszer szedésének kellemetlen mellékhatásai lehetnek, és a hosszútávú szedése egyéb (nem leküzdhetetlen) nehézségeket is jelenthet, amely következtében eszkalálódhat a probléma. De tény, hogy bizonyos esetekben mégis elkerülhetetlen. Pszichoterápiás segítséget mindenképp javasolnék, és ha eleinte szükséges gyógyszerrel is kiegészíteni (csak szakorvosi javaslatra), akkor is fontos, hogy ne az legyen a legfőbb problémamegoldó eszköze. Részletes klinikai pszichológiai anamnézis során feltárható, hogy van-e egyéb olyan pszichoszociális tényező, vagy belső konfliktus is az életében, amely rárakódhatott a válásra, és szerepet játszhatott a mostani panaszok kialakulásában. Ebben az esetben a célzott válást feldolgozó terápián kívül egyéb feltáró jellegű terápia is szükséges, és a későbbiekben esetleg érdemes relaxációs technikát (pl. autogén tréninget) is tanulni a szorongásoldó, stressz-kezelő módszer elsajátítása érdekében. Kívánom, hogy mielőbb találja meg a megfelelő segítő támogatást. Üdvözlettel: Kozma Nikolett Klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus