A kérdést megválaszolta Kovács Piroska

A kérdés

Tisztelt Pszichológus! Nem tudom hogy az alább leírt problémámmal jó helyen járok-e, avagy sem. Kb. 2,5 éve megismerkedtem egy csodaszép gyönyörű növel. Neki van egy 11 éves fia, egyedül nevelte már rég óta. Én akkoriban voltam a volt nejemmel válófélben, úgyhogy megvoltak a mindennapos problémák, de a kapcsolatunkra ez nem volt annyira negatív hatással. Nagyon szerelmesek voltunk egymásba. Talán túlzottan is....nekem még mindig ő a nagy Ő.. már ha ilyen létezik. Minden tökéletesen működött. Mivel én hozzáköltöztem, így természetesen a megkeresett pénzemet is magunkra költöttem. A közös együttélésünkre, de nem úgy mint ahogyan azt Ő gondolta. Mivel az én fizetésem jóval kevesebb volt mint az övé, így én úgy gondoltam hogy ha a mindennapokban segítem őt (pl.: ha ennivalóért vagy egyéb dolgot kellet megvenni ami kell a mindennapokra ,akkor zokszó nélkül megvettem...tisztában voltam azzal hogy meddig lehet nyújtózkodni). De sajnos ezt a barátnőm nem így gondolta...és a problémát ami a lelkét nyomta azt nem közölte velem hanem magában tartotta. A probléma oka a következő volt: - Az együttélést Ő úgy gondolta hogy az albérlet felét odaadom minden hónapban, hogy ne neki kelljen az egészet fizetni -ez valahol jogos- de én annyira elvakultan szerelmes voltam belé hogy úgy gondoltam hogy ha segítem a mindennapok megélhetésében akkor az ugyanaz...naivan álltam ehhez a dologhoz, azt hittem hogy minden rendben. Igyekeztem meggyőzni arról hogy ezt a cselekedetemet nem szándékosan tettem, hanem mert ezt gondoltam így jónak. Persze ezzel a dologgal akkora csalódást okoztam neki hogy a mai napig nem sikerült megbékélnie.Na már most amikor ez kiteljesedett, akkor persze már nem volt mit tenni. Ezt arra értem hogy az összezörrenésünk után kb. 2 hónapig nem nagyon találkozgattunk, de nagy nehezen ismét sikerült egy baráti kapcsolatot létrehoznunk. És most egészen finoman fogalmaztam...a lényeg hogy most ott tartunk mintha együtt élnénk mint egy pár, de a csókon kivűl nincs semmi közöttünk. Itt lakom nála kb fél éve, előtte volt egy albérletem vagyis egy szoba, amit már visszamondtam mert senki sem akar kétfelé fizetni. Pontosan jól tudja hogy én még akarok tőle valamit de mintha egy falat húzott volna maga köré, és én nem értem. Kb. egy éve volt egy kirohanásom hogy neki nem hiányzik a szex, vagy neki nincsenek igényei, vagy csak engem nem kíván mint férfit. Persze erre az volt a válasz hogy több vagyok neki mint egy barát, és hogy "beledöglene" ha azt mondanám neki hogy van valakim...és hogy még mindig ott az a szálka, amit okoztam. Nos ez akkor szép és jó volt, de azóta megint eltelt egy év és semmivel sem tartunk előrébb, mint akkor. Szájra puszi és élünk mintha minden tökéletes lenne. Az elmúlt időszakban ráadásul egyre több a vita a gyerek tanulmány eredményei és a szófogadása miatt is. Már nem tudom hogy mit tegyek mert én ismét többet akarok, mint ami most van. Ráadásul tudom hogy nem a legszebb cselekedeteim közé tartozik, de megnéztem a közösségi oldalán a privát üzeneteit, ott meg panaszkodik egy régi barátnőjének hogy 2 éve nem volt együtt senkivel. Na mindennek érzem ebben a "kapcsolatban" magam, csak nem férfinak. Ha tudna valami tanácsot adni, azt megköszönném!