A kérdés
12 éves kamasz gyerekről van szó, akinek a szülei 4 éve külön élnek, nem váltak el. A kisfiú édesanyjával él, de bármikor - közel laknak - átmehet az egyedül élő édesapjához. Egy éve súlyos tanulási gondok vannak, iskolát váltottak, a helyzet nem változott. Aktívan sportolt, abbahagyta, sportot váltott, de azt is otthagyta. A számitógépen kívül nem érdekli semmi, az utóbbi időben verekszik a iskolában. Szülei munkájuk miatt nagyon keveset vannak vele, testvére nincs, a családi ellenőrzés hiányos. Beszélgetni nem igen lehet vele, édesanyja engedékeny, édesapja szigorú, lelkük mélyén szeretik, de változóan éreztetik ezt vele. Legutoljára édességet vitt el a lakásból anélkül, hogy ezt jelezte volna, a szülők utólag vették észre... A család ismerőse vagyok, rosszul érint, ahogy a kicsi sorsa alakul. Külső segítséget nem akarnak elfogadni, pedig szerintem szükséges lenne. Válaszukat és a segítséget köszönöm.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Mária, A szülőknek kell belátniuk, hogy szükségük van szakember segítségére. Az illetékes nevelési tanácsadóban a gyermek terápiás ellátásban részesülhet, a szülők pedig konzultációs lehetőség keretében kaphatnak nevelési kérdésekben segítséget, hogy képesek legyenek összeegyeztetni közös szülői feladatukat, ami még jó ideig eltartó életfeladatuk! Addig is ajánlom figyelmükbe Gary Chapmantől a Gyerekekre hangolva című könyvet, illetve a Park Kiadónál megjelent: Kell a gyereknek a korlát! illetve Korlátok és kételyek című köteteket. Üdvözlettel: Kovács Piroska pszichológus