A kérdés
Kedves Doktor Úr/ Doktornő! Tavaly fogyókúrába kezdtem, nyárra szép alakom is lett, boldog voltam. Sajnos nem egészséges módon fogytam le...Csokin éltem, persze tartva az 1200 kalóriát (nekem ennyi szükséges a súlyvesztéshez). 158 cm vagyok és a 'csúcsformámban' voltam 45 kg. Nem csontváz. Jelenleg 50 kg vagyok. Júliusban kezdődtek a gondok. Szőrösödni kezdtem, a mensim elmaradt. Észbe kaptam,hogy ez így nem lesz jó, elkezdtem zabálni (főleg édességet), a súlyom felment 47 kg-ra, majd 50-re. Falásrohamaim lettek. Kalóriát nem nagyon számoltam, még este is palacsintát ettem elképesztő mennyiségben... Októberben megjött a menstruációm 2 hónap kimaradás után. Nagy nehezen elmentem orvoshoz is. Nőgyógyászhoz, aki elküldött vérvételre. A tesztoszteron szintem jó volt, az FSH-LH arány viszont nem. A cukrom borzalmasan... A doki mondta, hogy diétázzak. Írt fel fogamzásgátlót is, amit kereken 1 hétig szedtem. Abbahagytam, mert a mellékhatásai durvák voltak (látásromlás,mellkasi fájdalom....) A diétát nem tudtam tartani a falásrohamaim miatt. Persze, a helyzet nem javult... Ma már próbálok semmi cukrosat és fehér liszteset enni és nagyjából tudom is tartani. Sajnos kilengések mindig vannak... Szüleimmel élek, így nehezebb a dolgom ételügyileg. A fő problémám a szőrösödés lenne. Szinte az egész testemet pihe borítja. Legjobban az arcom zavar. Rettegek a nyártól, a napsütéstől. Mindennap sírok. A combomat soha le nem borotváltam, viszont ha most végig simítok rajta,elborzadok...Mint egy sün. :( Igazándiból, ha az arcom és a nyakam nem szőrösödne,elfogadnám a helyzetet. De a fél cm-s szőröket az arcomon sajnos képtelen vagyok elfogadni. :( Munkám nincs, barátaim messze laknak, a családom meg nem igazán veszi komolyan a problémámat. Márciusban megyek endokrinológushoz. Már bánom, hogy ész nélkül diétáztam, visszacsinálnám az egészet... Dühös vagyok magamra, amiért régen nem tudtam élvezni az életet. Mindig valamiért morcos és rosszkedvű voltam. Sajnos most látom csak, hogy azok a problémák pitiáner dolgok voltak (hogyan áll a hajam, miért utasított el a pasi, híztam 1 kg-ot jajjmostmilesz). Most viszont az életkedvem egyenlő a nullával. Képtelen vagyok elfogadni magamat szőrösen. Párom nincs, 22 éves létemre nem is volt komoly kapcsolatom... Legyen szíves enyhítsen a fájdalmaimon, írjon pár biztató szót! Mit tehetnék? Hogyan tudnám elfogadni magamat és a helyzetet? Elnézést kérek a hosszú levélért, de már nem bírom tovább. :( Előre is köszönöm a válaszát, további szép napot kívánok! Tisztelettel: AndreaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Fiatal Kérdező! Hosszúra nyúlt leveléből több probléma is kirajzolódik. Többsége orvosi eredetű, amelyek megoldására már tett lépéseket. Az azonban nem derült ki a leveléből, mennyire látja, hogy ezek a „Képtelen vagyok elfogadni magamat” attitűdjével állnak kapcsolatban. Vagyis, ha az orvosi beavatkozás nyomán jó eredményt tapasztal majd, pl. megtalálja azt az ideális testsúlyát, ami megelégedéssel tölti el, - ez a közérzet mégsem fog feltétlenül állandósulni, a belső jó érzés automatikusan megmaradni. Miért? Mert leveléből az is kiderül, hogy számtalan dolgot nem lát összefüggésben. Ezért tisztázni kellene Önnel: pl. a csoki-diéta felborította a szervezete anyagcsere folyamatát és a diabétesz kialakulása felé vezető útra terelte. Ez azonban nincs összefüggésben a menstruációs ciklusának az elmaradásával. Ez a túlzott fogyással, vagyis a testsúlycsökkenéssel állhat kapcsolatban. Azonban, ha kiszámítjuk az Ön tettömegindexét (amit vagy az interneten megtalál, vagy számológép segítségével kiszámíthat, ha az aktuális, kilogrammban mért testsúlyát elossza a méterben mért testmagassága négyzetével), - az így kapott un. BMI szám Önnél 158 cm és 45 kg esetén 18,03. Azaz kevéssel a normál testtömegindex alatt marad. (Normál övezetnek a 19-25 érték közötti tartományt tekintjük. 25-30 között túlsúlyról, 30 felett pedig elhízásról beszélhetünk. Ezzel kapcsolatban bővebben olvashat a honlapomon a cikkek menüpont alatt található Néhány szó az elhízásról és a fogyásról című írásomban.) Mindezt azért vezettem le, mivel véleményem szerint az Ön menstruációs problémája bár összefüggést mutat a súlycsökkenéssel és a diabétesz veszéllyel, azonban leginkább azzal a leggyakrabban fennálló problémával hozható összefüggésbe, ami sok fiatal nőt érint: vagyis, hogy nehezen áll be a menstruációs ciklusa. Erre utal a nőgyógyász által felírt fogamzásgátló tabletta, amit ilyen esetben szinte automatikus gyakorlatként alkalmaznak az orvosok, aminek mellékhatásaként várható a ciklus beállítása, de egyben okozhat sok egyéb nem kívánt mellékhatást is… Mindebből látható, hogy jócskán lenne mit tisztába tennie pszichológus szakember segítségével, akinek támogatása a jó fizika állapotának stabilizálásához is szükséges lenne, hogy elejét vegye pl. az un. jojo effektusnak. A lelki munka pedig két fontos területet érinthet: Egyik az önismeretének javítása (vagyis a jobb önismereten keresztül az önértékelésen át az önelfogadáshoz vezető út). A másik terület pedig a depresszió kezelése lenne, mivel levele alapján depresszió fennállását gyanítok. Ennek ellenőrzését megteheti a honlapomon található tesztek segítségével. Amennyiben bármi okból mégis halogatná a szakemberhez fordulást, úgy próbálkozzon önerőből könyvek segítségével az önismeretét fokozni. Ehhez ajánlok két kötetet: F Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig. A depresszió kezelésére rendelkezésre állnak alternatív készítmények pl. homeopátiás szerek, gyógyteák, illóolajok, vitaminok és legfőképp ajánlom a mozgást, valamilyen sportot pl. a futást stb., melyeket együttesen is lehet alkalmazni. Ez azonban nem helyettesíti az orvos, vagy szakember segítségét, amennyiben a mért depressziós érték azt megkívánja! Üdvözlettel kívánok jobbulást: Kovács Piroska pszichológus