A kérdés
Tisztelt Doktornő! Nagyon elkeseredett vagyok 7 éves kislányommal kapcsolatban.Nem tudom eldönteni, hogy szorongó,vagy már pánikbeteg?Sokszor, szinte minden nap,általában egyszer,de van, hogy kétszer is rájön egy rossz érzés,ami pár percig tart,de van, hogy tovább,akár fél órát is,ha nagyon fél valamitől(pl. vihar,szél).Idén kezdte az iskolát,látszólag nincs probléma vele,rendesen,szorgalmasan tanul,szívesen megy iskolába.Ez a rossz érzés már a suliban is rájön néha,ilyenkor magába forduló,túl fegyelmezett kislánnyá válik (félek,hogy ez kihat az órai munkájára).Itthon kétszer fordult elő,hogy annyira félt nyáron a vihartól,hogy remegett,reszketett,nagyon nehezen lazult el,hányingere,hasmenése,hasfájása volt Kistestvére másfél éves,szerintem nagyon megviselte őt,amíg kórházba voltam szüléskor(2 hetet,túlhordás miatt),mert ezt sokat emlegeti. Nagyon sajnálom,mikor rájön ez a rossz érzés,ilyenkor megy nagyvécére és párszor hasmenése is van.Nagyon rossz így látni őt és szégyellem bárkivel megbeszélni,teljesen tanácstalan vagyok,hogy kihez forduljak segítségért a baj megállapításához és kezeléséhez?Gyerekorvos,védőnő,nevelési tanácsadó,osztályfőnök? Igazából senkihez nem merek menni és hibáztatom magam, hogy ez miért alakult ki nála?Ilyen rossz anya vagyok?Hol rontottam el?Köszönöm előre is válaszát!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Virág! Amiket leírt a kislányával kapcsolatban, valóban szorongásos tüneteknek tűnnek. Az okát pszichoterápia segítségével lehetne kideríteni. Nem írta, hogy ezek a tünetek a kistestvér születése óta állnak-e fent, vagy már régebben kezdődtek. Elképzelhető, hogy az Öntől való elszakadás okozta szorongás, illetve a kistestvér miatti figyelem-megoszlás valóban hozzájárult a dologhoz, de ennek kiderítéséhez sokkal több információ szükséges. Az is lehet, hogy más –Öntől teljesen független- negatív élmények állnak a háttérben. Semmiképpen se hibáztassa magát. Az, hogy ez a probléma megviseli és keresi rá a megoldást, már azt jelzi, hogy Ön jó anya és törődik a kislányával. Ne féljen segítséget kérni, és ne szégyellje a problémát, különösen egy szakember előtt, aki rengeteg hasonlóval találkozott már. Javaslom, hogy keressen fel egy pszichológust/ pszichoterapeuta szakorvost, vagy a kerületi nevelési tanácsadót. Remélem, mielőbb megoldást talál a problémára! Üdvözlettel: Konok Veronika (pszichológus)