A kérdést megválaszolta Kádár Gabriella dr (PhD)

A kérdés

Kedves pszichológus úr/hölgy! Az ügyben szeretném segítségüket kérni, hogy mit lehet tenni, amikor a gyerekek nem akarnak az apjukkal menni? Volt férjemmel 4 éve külön élünk, lassan két éve elváltunk. A gyermekeket -10 és 7 évesek-, én nevelem. Volt férjemmel közös a vàllalkozásunk is. A gyerekek sosem akartak hosszabb időre elmenni vele, ezért úgy oldottuk meg, hogy nemcsak a hivatalos két hét legyen, hanem minden kedden, csütörtökön, a szülinapokkor illetve, úszóversenyeken és zongoravizsgákon egyaránt együtt vettünk részt. A tavalyi karácsonyt is reggeltôl estig együtt töltöttük még, éjfélkor ment el az akkori barátnőjéhez. Természetesen a kéthetek is mindig meg voltak, kivéve, ha ő mást csinált, ami azért elő-előfordult. A gyerekek viszont vele sosem akartak aludni. Eddig nem is volt ezzel baj, ő sem erőszakoskodott, tiszteletben tartotta döntésüket. Reggel jött értük, este hozta őket. Ő eléggé szétszórt, könnyen ígérget, aztàn nem tartja be. A gyerekeknek is sajnos, szerintem ezért sem akartak velemenni hosszabbtávra sehova. Egyszer voltak az apai nagymamánál, nagy sírásos elmenetellel, az apjuk akkor azt ígérte nekik, hogy egy éjszaka, de végül is három lett, és azóta nem mennek vele hosszabb időre sehová. De megoldottuk így is. Három éve még nyaralni is elmentünk együtt. A baj azóta lett, amióta új barátnője van, aki nagyon erőszakos. Nem akarok rosszakat mondani róla, mert nem lenne korrekt. Elég annyi, hogy két hét után eljegyezte, és a lány közölte, hogy vegyem tudomásul, hogy én vagyok a múlt, ő pedig a jelen és a jövő, és hogy ő nagyon nagyon hamar a felesége lesz a volt férjemnek. Mondtam, hogy legyenek nagyon boldogok. És én tenyleg így gondolom. eleinte örültem, hogy a volt férjem végre megállapodik, szerelmes, és abbahagyja a csajozást, ami válásunk oka is volt. De azóta mi nem kommunikálhatunk, ami ugye elég nehéz, mert egy a vàllalkozásunk. Ráadásul a gyerekekre ráerőszakolja az új szerelmét, hogy most már mindig együtt töltsék a két hetes hétvégeket, mert a plussz napokat sem engedélyezi az új szerelem. Hiába mondtam a volt férjnek, hogy még korai a gyerekeket ezzel terhelni, hogy bízza rájuk, hogy mikor szeretnék megismerni őt, nem érdekelte. Most ott tartunk, hogy a gyerekek egyáltalán nem akarnak vele menni, a lányom elbújt, amikor az apja jött, hogy elvigye. Nekem sem jött elő, csak mikor már hallotta, hogy elment. A kicsi akkor elment vele, az apja azt mondta, hogy fel kell ugrania a töltőért, de természetesen az új lánnyal jött le, és az egész napot együtt töltötték. Mikor hazajött a fiam, 4 órán keresztül arról beszélt, hogy az apja becsapta, mert nem ezt ígérte neki, hogy ő mondta, hogy majd később szeretné megismerni. Azt hajtogatta, hogy nem véletlenül hívják apás hétvégének, azért mert ilyenkor csak az apjával kéne lennie. A kisfiam azóta 3-4 szer felriad éjszakánként, hogy anya hol vagy, és nem akar az apjával menni ő sem. Azt mondta, csak akkor, ha a lány nincs vele. A volt férjem meg most már csak az új szerelmével akar gyerekezni és nem érti, hogy a gyerekek még nem készültek fel rá. Erre azt mondja, hogy ha neked lehet, akkor nekem is. Véleményem szerint, ez nem egyenértékű. Én együtt élek valakivel, akivel a nap 24 órájában együtt vagyunk, együtt neveljük a gyerekeket, amikor viszont az apjukkal lehetnének a gyerekek szeretnének csak az apjukkal lenni. Szerintem ez teljesen érthető. És idővel, ha türelmesek lennének megszoknák, az új lány jelenlétét is, de ezt nem lehet rögtön, egy két hónap után. Persze, hogy ellenérzést vált ki a gyerekekből. Mi is nagyon vigyáztunk, hogy véletlenül se valtson ki ellenérzést a gyerekekből. Egy évbe telt, hogy nálunk aludjon, úgy hogy a gyerekek kérték a páromat. Aztán megint eltelt egy hónap, hogy megint nálunk aludjon, ebből lett egyre több, mire eljutottunk oda, hogy együtt lakunk, és nagyon szeretik őt. Nem szeretném, hogy elkezdődjön egy feljelentősdi, hogy a gyerekek nem akarnak menni, hogy már előre rettegjenek a láthatásoktól, és különböző testi tüneteket produkáljanak. Mit lehet ilyenkor tenni? Hogy a gyerekek ne sérüljenek? Kihez kell fordulni anélkül, hogy a gyerekeket esetleg kitennénk valami meghurcoltatásnak? Vagy csak mit tanácsolnak, mit tegyek, tegyünk? Előre is köszönöm válaszukat! Üdvözlettel: K. Orsolya Az iPhone készülékemről küldve