A kérdést megválaszolta Kádár Gabriella dr (PhD)

A kérdés

23 éves lány vagyok és nem meglepő módon azért fordulok Önhöz, mert szeretném megérteni a voltbarátom szakítás utáni viselkedését. Próbálok mindent részletesen leírni, a szakítás előzményeit és azokat a dolgokat, amik utána történtek. 1 éve voltunk együtt a barátommal, mikor a dolgok elkezdtek lefelé haladni. Sokat veszekedtünk,többek között azon, hogy kapcsolatunk miatt én elhanyagoltam a barátaimat és úgy éreztem már nem szeretnek, mivel nem vagyok annyit velük. Persze emiatt mindig a volt barátomnak panaszkodtam, aki ezt hatalmas rinyálásnak élte meg és úgy, hogy ráakaszkodom, ebből adódott a veszekedések nagy része. Aztán három hónappal rá szakítottunk is. A szakításunk nem volt előre eltervezett, úgy értem nem azzal a céllal találkoztunk aznap, hogy szakítsunk. Szimplán átjött hozzánk és megint összevesztünk, akkor én besokalltam és kérdezgettem, hogy szakítsunk? szakítsunk? mire ő valami olyasmit felelt, hogy jó, már úgy sem lenne jobb. Ekkor én mondtam neki, hogy reggel pakoljon össze és menjen el, majd elfordultam és elaludtam. Másnap ő elment, én még annyit kérdeztem, hogy biztos? Ő azt mondta, hogy igen és elment. Egy ideig még fel sem fogtam a szakítást, csak annyi fogalmazódott meg bennem, hogy történjen bármi is a női büszkeségem nem veszíthetem el. Így bármennyire is fájdalmas volt nem kerestem egy hétig. Egy hét után felhívtam, de csak amiatt, hogy a nála maradt cuccaimat adja vissza. Találkoztunk is, nagyon feszült olt végig, dumáltunk picit, de mi és az újrakezdés nem került szóba. Csak annyit mondott, hogy nemez élete legboldogabb órája, hogy velem van. A találkozó végén spontán megpróbáltam megcsókolni, már magam sem tudom milyen felindulásból, de nem engedte és közölte, hogy ne is találkozzunk és ne beszéljünk jó ideig. Na, és a bonyodalmak ezután jöttek. Ő túlzás nélkül majdnem minden buliban megjelent a szakítást követő 1 hónapban, ahol én is ott voltam, mivel van egy közös jó barátunk és emiatt tudta, hol bulizunk, aztán mostanában volt, hogy engem kérdezett meg, hogy eljöhet-e a mi barátainkkal szórakozni. Mindig volt valamilyen bunkó beszólása, vagy azt ecsetelte direkt hangosan, hogyan du##ott más lányt. (Rögtön szakítás után megtalálta a régi szexprartnerét). Persze, azért nagyon ritkán írt, többnyire olyan üzeneteket, amikben más pasikról kérdezgetett. Eközben végig azt hangoztatta és a mai napig mondogatja többször, hogy milyen jó a szingli lét, soha nem volt még felszabadultabb és egyszer közölte, hogy egy percig sem hiányoztam neki és 1 nap alatt túl volt rajtam és szerinte ez a szakítás már érett, ennek ellenére közös utazást akart lefoglalni a szakítás napján még. Aztán most nyáron az egyik fesztiválon összekavartunk. Egész fesztivál alatt írogatott, hogy hol vagyok, melyik koncerten stb...barátait is sokszor elhagyta és inkább az én barátaimmal és velem bulizott, de ugyanakkor furán viselkedett. Kközölte, hogy én szakítottam vele, mikor szerintem ez nem így van, de ő mindenkinek így meséli és egyszer, amikor kimondtam a nevét vékonyabb hangon, flegmán megkérdezte, hogy "jajj ugye nem azt akarod kérdezni, hogy jöjjünk újra össze?" és ehhez hasonló dolgokat mondott még. Bevallom, volt hogy én is bunkó voltam vele, kicsit becsiccsentve közöltem vele (persze, csak hogy megbántsam), hogy sosem szerettem igazán és a szex sem volt valami jó. (Tudom, nagy hülye vagyok.) Aztán fesztivál után, kavartunk még párszor, mindig mikor lefeküdtünk egymással olyan volt mint régen, és éreztem, hogy szeretkezés és nem csak szex, a nézéséből is sejtettem. Meg mindig észrevettem, hogy ha találkozunk néz engem. Nemrég voltam náluk, még egyik tőlem kapott dolgot sem rakta el, még a szerelmes cetlik és képeslapok is kint vannak a falán.Mikor meg ő volt nálunk, írt egy kisebb levelet, hogy nagyon jól érezte magát és jó volt nálunk lenni újra. Lassan ott tartunk, hogy naponta. két naponta beszélünk és általában ő keres engem, kérdezget randijaimról stb, de igazából mi, mint pár / ex pár soha nem kerülünk szóba. Viszont nekem nagyon hiányzik és úgy érzem, hogy két választásom van: vagy teljesen kirakom az életemből vagy újrakezdem vele, mert, ami most van nem vezet sehova. Tehát a kérdéseim: Önnek mi a véleménye erről a helyzetről? Van-e értelme újrakezdeni? Azért vagyok ebben a kérdésben bizonytalan, mert ugyan keresi a társaságom, a fenti bunkó beszólásai és megnyilvánulásai miatt nem tudom eldönteni, hogy érez-e bármit is. És , ha lenne értelme újrakezdeni, milyen taktikát javasolna? Elnézést a hosszú levélért, csak nagyon kíváncsi vagyok egy szakember véleményére is! :) Üdvözlettel, Kiss Anna