A kérdést megválaszolta Fodor Sándor

A kérdés

Tisztelt Doktor! Körülbelül augusztus 8.-a óta deperszonalizációm és derealizációm van. És nagyon zavar. Félek, hogy sosem múlik el. Orvosnál még nem voltam vele. De biztos, hogy ez az mert a tüneteim megegyeznek az deperszonalizáció és a derealizáció tüneteivel (vagyis idegennek érzem magam a hangom sőt még a gondolataimat is, valamikor már ha magamra gondolok szinte megijedek, tudom, hogy hülyén hangzik) a másik meg az, hogy folyamatosan jár az agyam minden hülyeségen és nem tudok kikapcsolódni). Valamikor még a szüleimet is idegennek érzem ami megrémít. Eleinte nagyon rosszul voltam (mert nem tudtam mi ez és nagyon beparáztam de utána rátaláltam erre a dp-re és dr-ra a neten és megnyugodtam) alig aludtam, sokat sírtam pedig nem is szoktam de akkor 2 hét alatt kb. vagy 5-6-szor sírtam. Félek az önkontroll elvesztésétől meg attól, hogy elvesztem az érdeklődésemet azon dolgok iránt amiket szeretek. Szeptember 2.-ától Szeptember 6.-áig elmúlt. De azóta megint van. Kérdésem az lenne, hogy ez mitől jöhetett és mit tudok neki csinálni, hogy elmúljon(gyógyszereket nem akarok szedni mivel még csak 18 éves vagyok)? Lehet ez előjele valami szervi betegségnek mert olyasmit is olvastam neten. Vagy lehet-e unalomtól mert arra emlékszem, hogy mielőtt ez kezdődött eléggé unatkoztam itthon, annyira a számítógép sem kötött le. Meg alig voltam valahol egész nyáron, mondjuk ez amúgy is így szokott lenne, de most kivételesen sokat voltam itthon és ugyanazt csináltam egész nap. Ja meg kicsit hipohonder is vagyok. Belehet ezt képzelni magamnak? Válaszát előre is köszönöm.