A kérdés
A feleségem édesapja tizennégy éve halt meg, az alkoholizmus vitte el. Mi más, egy közeli településen lakunk, édesanyja a házukban maradt egyedül. Eleinte minden úgy működött, ahogy kell, havonta egyszer-kétszer kibuszozott hozzánk, mi is meglátogattuk, amikor a munkánk engedte, ha gondja volt, megoldottuk. Három éve, lányunk általános iskolai ballagása napján úgy terveztük, nálunk alszik. A vendégek távozása után papírra nem illő szavakkal lehordta a feleségemet és lányunkat, én parancsoltam mindenkit az ágyba. Attól kezdve, mindenhol és mindenkinek szapulja a feleségemet, néha a lányunkat is. Már többször megpróbáltunk személyesen, nyugodtan beszélni vele, de ott kellett hagynunk, állandóan képzelt okokra hivatkozva pocskondiázva támad a saját lányára. Jelenleg odáig fajult a helyzet, hogy a szomszédjában lakó testvéréék kértek bennünket, tegyünk valamit, mert velük is állandóan összevész, és egyre agresszívebben védi véleményét. Ott arra panaszkodik, hogy nem látogatjuk (másfél hete próbáltunk vele beszélni személyesen utoljára), és a lánya finoman szólva egy ledér nőszemély, nem dolgozik semmit, lusta, és ki akarja forgatni őt a vagyonából. Számunkra úgy tűnik, mintha irigy lenne rá, a máskülönben nyugodt és boldog családi életünk miatt. Szeretnék tanácsot kérni, hogyan oldhatnánk meg ezt az egészségtelen helyzetet, hiszen látom, hogy anyja miatt a feleségem állandó nyomás alatt van, az apja halála után pánikbeteg volt, nem kívánom, hogy visszaessen. Köszönöm válaszát!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Családbaj. Tisztelt levélíró. Nagyon nehéz helyzetben vannak. Az anyósa egyedül maradt a férje halála után, gyakorlatilag nincs kivel beszélgetnie. Gyakorta figyelhető meg, hogy a magányos ember az állataival beszélget, mert kommunikációra szükség van. Ha nincs kivel beszélgetnünk, akkor viszont folyton folyvást gondolkozunk. Gondolkozunk a saját sorsunkon, a szerencsétlenségünkön, és felelőst keresünk a történtekért! Nos, az anyósának a lányát megtalálni ok két biztosan nem volt nehéz, hiszen valószínűleg elvárta volna azt, hogy sokat otthon legyen, sokat segítsen neki! Elvárhatta, hogy, a lánya biztosítsa, azt ne legyen ő egyedül. A sok gondokozás eredményezhette, hogy ellenséget gyártott a lányából, aki nem szereti őt, és ugyan ilyen ellenséget gyártott a szomszédiból, akik ellen törtnek. No de mit is tehetnek? Ez a legnehezebb, hiszen túl sokat volt egyedül az anyósa, és azt sem kizárható, hogy esetleg ő is italozik keveset. De javaslom, menjenek el egy teljesen független helyre, egy kávézóba, egy éterembe ebédelni, vagy sétálni, és ott próbálják meg tisztázni azt, hogy önök szeretik öt, és igen valóban egyedül maradt, de önök dolgoznak azon, hogy valami változás történjen. Fontos ez ne otthon zajlódon le, mert akkor biztosan vitába fog minden torkollani. Önök tanulmányozzanak konfliktus kezelési írásokat, hogy legalább, önök képesek maradjanak a témánál maradni, és nem a múltban elveszni. Ha email írnak ebben is segítek önöknek. Üdvözlettel Fodor Sándor klinikai szakpszichológus