A kérdés
Mi a teendő??Két kisgyerekem van 9,2 évesek!!minden idegesit,nincs türelmem,minden apró dolgon felidegesítem magam azt szeretném ha egy kicsit egyedül lennék,hogy ne legyen senki körülöttem!!Állandóan csak sírnék,de nem teszem mert nem akarom hogy a gyerekeim lássanak sírni!Idegesít hogy a gyerekeimnek nem tudok mindent megadni csak a legszükségesebbeket!!egyedül vagyok a két gyerekkel és egyedül is érzem magam!!olyan mintha mindenki eltávolodott volna töllem de nem mert a szüleim is mellettem vannak de még is olyan mintha senkim nem lenne!!A kicsikhez szeretnék türelmesebb lenni és odafigyelni,játszani velük de egyszerüen nem tudok!!Segitek nekik a nagyfiunak is tanulni,meg a kicsivel is próbálok játszani de nem olyan mint ezek előtt,egyszerüen csak nem akarok semmit!!Az alakommal sem vagyok elégedett és ez,is zavar vagy ennek is szerepe lehet ebben a nem tudom milyen betegségben??Ha más nem,szeretnék kérnék egy választ hogy mégis mit tudnék csinálni hogy minden rendbe jöjjön!!Vagy legalábbis tudnám hogy mért érzem igy magam!!Köszönöm!X.YA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves X.Y., de írhatnám hogy kedves kimerült Édesanya! A felsorolt tünetei leginkább a kiégés (burnout) jelenségére emlékeztetnek. Ez egy olyan tünetegyüttes amellyel a szervezet reagál egy folyamatos. stresszállapotra. A két kusgyermeket egyedül nevelő szülői szerep pedig már önmagában is elegendő stresszt jelent. Ahogy a sorait olvastam,jó néhány kérdés. megfogalmazódott bennem,amit érdemes lenne átgondolni. Először is hogy mit jelent az hogy Ön egyedül neveli a két gyermekét (hol van az édesapjuk).Ez azért fontos szempont,mert nem derült ki hogy van-e olyan feldolgozatlan veszteség önben és a gyermekekben ami az amúgy sem könnyű hétköznapokat még nehezebbé teszi. A következő kérdéskör az lehetne,hogy mi jelenti(jelentené) az ön hétköznapjaiban a feltöltődést, illetve hogy mi lenne az a terület ahol a leginkább segítséget igényelne. Egy jól megválasztott önismereti folyamat talán segíteni tudna Önnek abban hogy újra felfedezze a nehézségekkel hatékonyan megbirkózni tudó énjét. A kimerülés és a testi-lelki kifáradás persze nehezíti a pozitív szemléletet, de pontosan ezzel lehet leküzdeni is. Ha úgy érzi hogy egyedül már nem tudja megoldani ezt problémát,akkor érdemes talán egy tájékozódó konzultációt kérni egy szakembertől. Remélem sikerül kiutat találni ebből a nehéz életszakaszból. Sok sikert kívánok ehhez! Üdvözlettel, Drahos Judit