A kérdés
Bár kérdésem - úgy érzem - elsősorban onkopszichológiai lenne, Békés megyében nem találtam ilyet a keresőben. 15 évvel ezelőtt volt egy rosszindulatú melldaganat műtétem, amikor is csonkolták a mellem és eltávolították a hónalji nyirokcsomókat. Túl estem a sugárkezelésen és kaptam a megfelelő kezeléseket. Egy év múlva azt állapította meg a patológiát vezető főorvos, hogy kiújult a daganat, javasolja a mell amputációját. A műtét megtörtént, a fagyasztott szövettani minta szerint nem kellett volna, mivel a patológus összetévesztette a sugárkezelés által megnövekedett sejteket a daganat kiújulásával. A kezelések tehát változatlanul folytak tovább (minden hónapban Zoldadex depot injekció és Zitazónium tabletta, megfelelő időközönként hasi UH, mellkasrtg., csontizotóp vizsgálat, komplex nőgyógyászati vizsgálat, laborvizsgálat stb.). Az esti fürdésnél pedig folyt a zokogás, férjem már a tükör leszerelésén gondolkodott. Próbáltam pozitívan gondolkodni, sokmindenen változtattam. Közben egy tragédiában elvesztettem a nagyobik fiam, aki már nős, családos ember volt. Megszünt a munkahelyem, de átképzésen vettem részt és úgy nézett ki, lesz munkahelyem is. Majd leszázalékoltattam magam. Éltem a nyugdíjasok csendes életét, azonban a közösségi munkával nem hagytam fel, megalakítottuk városunkban az Emlődaganatosok Klubját. Dolgozgattam kis gyümölcskertünkben férjemmel, és örültünk egyre gyarapodó unokáinknak. Három évvel ezelőtt kezdődtek újból velem a gondok. Először a X. hátigerinc csigolyánál mutatott ki a PET/CT vizsgálat Bpesten alapos gyanút az áttétre, Az onkológus főorvosommal konzultálva gyógyszeres kezelést kaptam, - mivel a sugárkezelés lehetőségével nem kívántam élni.Mivel fájdalmaim erősödtek, újabb PET/CT vizsgálatra került sor, már több csigolyánál mutattak ki áttét gyanút. Mivel még mindig elutasítottam a sugárkezelést, terápiát váltottunk. Három hetenként 2013. január óta kapom a Zometa infúziót és szedem az Exemin tablettát. Januárban még párosult egy helicobakter fertőzésem is a gyomornál, több gyomortükrözésen és béltükrözésen vagyok túl. Ez a betegség nagyon megtévesztő tud lenne, ugyanis kisugárzik a fájdalom a derékra, hátba. A soron következő csontizotóp vizsgálat "megnyugtató" eredményt adott, ugyanis nincs újabb területen áttét, viszont a régiek változatlan formában megvannak. A fájdalmaim egyre erősödtek. Problémát jelentett az elalvás, nem találtam olyan poziciót, ami fájdalommentes lett volna, sokszor ülve aludtam. Már az is fájt, ha a ruha hozzáért a hátamhoz. Onkológus főorvosom emelte a fájdalomcsillapító adagját, de tudtam, hogy ez nem lehet végleges megoldás. Elfogadtam a sugárkezelés lehetőségét, a bemérés megtörtént, október 22-én talán megtörténik az első sugár adása. Lelkileg és fizikailag is nagyon megtört vagyok, hiszen kiderült közben, hogy férjemet operálni fogják Szegeden a Szívsebészeten. Október végére igérték a műtétet. Ő a döntésemmel teljes mértékben egyetért, viszont gyermekem és felesége ellenzi a sugárkezelést, alternatív gyógymódot akarnak, (pl. Helliger terápiát) és ez engem nagyon bánt. Tudom, hogy jót akarnak, megkímélni a sugárkezelés mellékhatásaitól és az ezzel járó lelki tehertől. Hallgatok abból a szempontból rájuk, hogy az agyban kell helyre tenni a dolgokat, mert így gyógyulhat meg a lelkem is, ami nagyon sok betegség forrása, elismerem. De nagyon-nagyon sok rossz dolog történt velem és ezt nehéz feldolgozni, megemészteni, bármennyire is azon vagyok. Úgy érzem, jogom van eldönteni, mit akarok. Amikor a bemérés megtörtént, akkor éjszaka - hosszú-hosszú idő után először - éreztem azt a nyugalmat, hogy látom az alagút végén a fényt. De vajon jól döntöttem-e? Ettől a kérdéstől nem tudok megszabadulni. Nagyon szeretném, ha valaki illetékes válaszolna, esetleg válaszával megnyugtatna, erőt adna a következő napok nehéz perceihez, melyet előre is nagyon szépen köszönök.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Asszonyom, kedves Olga! A megszólításom azért kettős, mert valóban mélységes tisztelettel adózom Önnek azokért a hatalmas erőfeszítésekért, amivel az eddigi megpróbáltatásain keresztül verekedte magát, és ezidáig sikerült is talpon maradnia. Viszont a megszólításom folytatásában a kedves jelzőt használom, lévén egy olyan dologban kér tanácsot, ami valójában az Ön részéről már eldöntött tény. Annak alapján, amiket leír, valóban kell lennie a háttérben egy - vagy több olyan lelki problémának, ami testi, szomatikus tünetek formájában "üzen" a tudatának, hogy baj van. És lesz is mindaddig, amíg ezekkel a lelki traumákkal szembe nem néz, és föl nem vállalja a "nagytakarítást". Most azt várja ettől a szakmai fórumtól, hogy vállalja át az Ön döntésének a felelősségét, mondjuk ki: igen, Ön helyesen döntött... Csakhogy ez nem így megy. Ön figyelmeztetések sorozata után is kizárólag a betegsége KIVÁLTÓ OKÁVAL hajlandó foglalkozni. Ez valóban sebészi, onkológiai szakterület. A pszichológia mezsgyéjére csupán azért kukkantott be, hogy a már megszületett döntésének a felelősségét áthárítsa... Gondolja végig, hogy az elmúlt években mit tett annak érdekében, hogy feltárja a betegségének a mélyebb, lelki okait? Ha ehhez sikerül elég bátorságot és erőt gyűjtenie, nos akkor érdemes pszichológus szakember segítségét kérnie. Nagy valószínűséggel prognosztizálható, hogy onnantól kezdve viszont megszűnnek az onkológiai jellegű állapotromlásai. Ehhez kívánok Önnek elszántságot, sok erőt és kitartást. Tisztelettel: Dr.Szollár György