A kérdés
Mostanában egyre rosszabbul érzem magam, korábban nem voltam boldog, de mára már szó szerint a sírógörcs kerülget esténként, és egy valami kattog folyamatosan az agyamban. Van barátom több mint egy éve(ő a legelső akivel ennyire közel kerültem mint fiu) és sajnos ennek ellenére sem vagyok boldog.. sőt tulajdonképp "belőle" indul ki ez az egész mert én tőle nem kapom meg azt teljesen amire vágyok. Már a kapcsolatunk eleje is ugy indult, hogy én kétségek között mentem bele a dologba. Szeretek vele együtt lenni, de van egy nagy űr amit nem tud kitölteni( egyéb más okok miatt) ez az egyik ok. A másik ok, ami belőle indul ki, hogy van neki egy közeli ismerőse aki nekem évekkel ezelőtt is nagyon tetszett, de igy megismerkedtünk és jóban vagyunk. Felfogásban nyitottak vagyunk mind a hárman, így ha dícséretet kapok tőle a barátom nem kap féltékenységi rohamot, hiába tudja h nekem is tetszik, és én is neki de sosem lesz semmi köztünk mert " jóbarát nőjére nem megy rá." ( Pedig nem erre utaló tetteket tesz,de lehet épp a barátaival kivételt tesz.) Volt neki barátnője, de azzal szakitottak szomoru voltam akkoriban is ,de akkor beletörődtem, hogy ez igy marad. De fordult a kocka, ugy néz ki és összejön egy volt barátnőmmel, akivel ez miatt ujra felkerestük egymást és joban vagyunk. Ez rátett egy lapáttal, és eddig is voltak szorongásaim magammal kapcsolatban nem vagyok elég szép,csinos, vagy a személyiségem nem olyan( pedig van egészséges önbizalmam ), hogy egy olyan embernek kelljek, akiben feltételezem, hogy kitölti ezt az űrt amit a barátom nem tud... Egy rakás sz*rnak érzem magam, ürességet és fájdalmat érzek a lelkemben, és nem csak ezekből az okosból kifolyólag de főleg ez miatt. Tudom, hogy igazán nem is szeretem a barátomat, de akár rosszul hangzik akár nem nem szerenék vele szakitani és elfelejteni az ő barátját sem, mivel senkim sincs rajta kívül, a családom is érdekes külső okból kifolyólag, és biztos hogy végképp megbolondulnék ha nem lenne ő sem akivel egy-két dolgot megtudok beszélni vagy simán beszélgetni... Kevésnek érzem magam mindenhez, és magányosnak .Nagyon nehéz dolog, apukám tulajdonképp "nem volt" életem során külföldön dolgozik miota megszülettem, így jo ha havonta 1-2 éjszakát láttam. Arra gondoltam, ha elmennék és "buliznék" párszor titokban kitudnám magambol adni a felgyülemlett stresszt, kétségeket és a más emberekhez fűzött kíváncsiságomat csak akkor szintén még nagyobb gödörba süllyednék, mert ellent mondanék azzal amit én vallok az ilyesfajta lányokról, hiába tudom, hogy én már egy alaklom után is egy (kis ideig) jobban érezném magam. Mit lehet tanácsolni? Személyesen is pszichologushoz szeretnék fordulni, hogy ott elmondhassam, mert leírni nagyon bonyolult .. Így is visszaolvasva, csak az érzelmeim egyhamardátsikerült megfogalmaznom. Remélem érthető, és már egyetlen egy szó is rengeteg segítséget jelentene nekem. Köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Anna, a levele alapján, bár nem konkretizált néhány okot, és nem írta, hogy mennyi idős, több indoka is lehet a lehangoltságra. Fontos, hogy észrevette, hogy ez most felerősödött, érdemes lenne mielőbb foglalkozni vele személyes konzultációk során. Írja, hogy nem kapja meg azt, amire vágyik, nem boldog, nem értékeli magát, magányos, kevés emberre számíthat, a gyerekkorában sem kapta meg azt, amit szeretett volna, és amit minden gyermek megérdemelne. Talán azt látja, hogy a barát jóbarátja az Ön barátnőjének meg tudja adni majd, amit most a barátja Önnek nem. A titokban bulizás gondolata fakadhat egy kitörési vágyból, de már meg is fogalmazta, hogy ez csak kis időre jelentene megnyugvást, jobb érzést (hosszútávon lehet, hogy a kapcsolatot kockáztatná). A javaslat, hogy meg kellene találni, mire vágyik igazán, mire lenne szüksége, ezt folyamatosan megkérdezni saját magától a hétköznapok során is! A lelkében az űrt ki lehet tölteni, a szorongásokat oldani, de előbb tudni kell, hogy pontosan mikor és miből indult ki ez a mostani lelkiállapot, hogy változott. A jelenlegi állapottal azt jelzi a lélek, hogy valami nem jó Önnek, felborult az egyensúly. Ha nem történik változás, akkor fokozódhatnak a nehéz érzések, testi tünetek alakulhatnak ki. A változás mindig lehetséges, ha tesz érte! Ha úgy gondolja, szeretettel várom egyéni konzultáción. Csizmadia Dora Dalma pszichológus